Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban
A birói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban nyék tartoznak büntetéssel összekapcsolva, avagy anélkül. Ezek általában rövid, ritmikusan megformált mondatok, melyek többnyire csoportban állnak. Három alfaja van: a halálbüntetést kimondó törvények, az átokmondások és a tilalmak. A vallás és az erkölcs területét szabályozzák, s a Jahve- hittel való szoros kapcsolat miatt izraelita eredetűnek tartja. A. Alt felosztását követően felélénkült a jogi szövegek vizsgálata, több elmélet is szüleletett (pl. átokmondások kapcsán nem is beszélhetünk valódi jogkövetkezményről, apodiktikus jog alfajainak külön-külön műfajra osztása, ill. izraelita jellegének megkérdőjelezése), s a vita még nem tért nyugvópontra. Az igazságszolgáltatás rendszere: a bírók személye, szerepe, egyéb jellemzői és a bíróságok A bíró Az ősatyák korában a családok fejei és a törzsek vénei töltöttek be bírói funkciót, hatalmuk a szokás(jog)on alapult (Gén 38, 24). A zsidóságnak Egyiptomban - úgy tűnik- nem voltak bírái (persze a kevés forrás figyelembevételével). Majd Mózes vált a nép bírájává, de az nem volt kivitelezhető, hogy 2,5 millió ember felett ítélkezzen, ezért bírókat állított: tizedeseket, ötvenedeseket, századosokat, ezredeseket — összesen 78.600 bíró. A legfelsőbb bíróságot Mózes és az ő utódai alkották. Bár így többszintű bírósági rendszer alakult ki, a fellebbezés mégsem volt lehetséges. Az alacsonyabb bíróságok fordultak a felettük lévőkhöz, ha az ügy túl komplikált volt. Ha az ügy egyszerű volt, akkor a tizedesek döntöttek, ha nem tudtak, akkor az ötvenedesekhez fordultak és így tovább, mígnem elért, ha kellett, Mózesig az ügy. Voltak bizonyos kérdések, amikben a tizedesek, ötvenedesek, századosok egyáltalán nem döntöttek, ezekben a kérdésekben eleve magasabb bíróságokhoz járultak az emberek. Amint egy szinten megszületett az ítélet, onnantól kezdve nem volt helye fellebbezésnek. (Exl 8:25,26) A honfoglalás után minden városban, lakóhelyen volt bíró (Dt, 18:16), ezáltal gyors és olcsó igazságszolgáltatást biztosítva Izrael lakóinak. Bár nem volt hivatalos előírás, a bírókat általában mégis a léviták közül választották, mint tanult társadalmi osztályból. De elvileg a feddhetetlenség, a bölcsesség, a tekintély szolgáltattak alapot a tisztség betöltésére, amelyre választás útján került sor. Ezt a Szentírás több helyen pozitívumként értékeli (Dtl, 13). /Jefte választása a Bír 11, 5-11-ben/ A jog igen nagy tiszteletnek örvendett az emberek körében, így egyre inkább önálló hivatássá vált annak tanulmányozása és értelmezése. Lassan kialakult a tudósok olyan köre, akik - bár nem voltak papok - életüket a jogtudománynak szánták. Okét hívjuk írástudóknak, akik a jog hivatásos ismerői, (lásd lentebb) A bírák korában az arra érdemes, kivételes képességekkel rendelkező személyek érhették el ezt a rangot A Bírák könyvében kétféle bírói szerepet különbözetünk meg. Az ún. nagy bírák szabadító szerepet töltöttek be: mikor a nép elpártolt Jahvétől, csapások érték, s ebből a nyomorúságból kiáltott ismét Istene felé, aki karizmatikus vezetőket küldött, hogy megszabadítsák a népet a külső ellenségtől. Az ún. kisbírák 2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 69
