Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban
TANULMÁNYOK Rácsokné Fügedi Zsófia A BÍRÓI SZEREP ÉS AZ ÍTÉLKEZÉS GYAKORLATA A SZENTÍRÁSBAN Témaválasztás Olyan korban élünk, mikor a ius divine nem jelent már semmit az embereknek. A ius humánumban is csak a szükséges rosszat látjuk. Az emberi történelem hajnalán azonban az isteni és emberi szféra szekularizációja még szinte egyáltalán nem következett be. Olyan összefüggéseket láttak, melyek a mai kor embere számára már láthatatlan. A teremtett világ még valóban teremtett volt, nemcsak egy kihasználásra váró terület; a másik ember istenarcú lény, akivel közösségre teremtettünk, nemcsak valamely arctalan veszélyforrás, akitől meg kell védenem a tulajdonom; s a szabályok az Istentől kapott szabadság útjelzői, nem pedig olyan korlátok, melyeket csak áthágni érdemes. A legfőbb jó, értelem, bölcsesség és igazság forrása egyedül Isten volt, megkérdőjelezhetetlen tekintély, akinek szabályaira csak egyetlen lehetséges válasz volt: követni kell! S miért? Mert a legfőbb hatalom, amely teremtette az egész világot és mindent, ami benne él, megadta a boldoguláshoz elégséges és megfelelő szabályokat is. Ezen törvények áthágása azonban nem maradhatott következmények nélkül. Célkitűzésem a bírói szerepkör, az ítélkezés, főként a büntetőeljárás menetének, formai követelményeinek felvázolása a Szentírásban. Az ószövetségi vizsgálódás teológiai alapja a Pentateuchos, ezen belül leginkább a Deuteronomium; míg az Újszövetségben megjelenő eljárást Jézus és Pál apostol perén keresztül kívánom bemutatni. A Deuteronomium, az Istennel kötött szövetség hatása a jogra A Pentateuchos utolsó könyve a Deuteronomium, mely második törvényt jelent. Azt az ívet zárja, amely a teremtéssel kezdődik az első könyvben: itt Mózes utolsó, néphez intézett beszédéről és haláláról olvashatunk. Négy fő részre osztható: első rész (1,1-4,43) Mózes be2016-1 Sárospataki Fűzetek 20. évfolyam 65
