Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban

Rácsokné Fügedi Zsófia

szádét tartalmazza, amely egyfajta emlékezés a negyvenéves pusztai vándorlásra. A második rész (4,44- 28,68) azokat az utasításokat tárja fel, amelyek a majd letelepedett nép életét szabályozzák. „A Mózes Tórájaként (4,44) bemutatott szabályok, törvények és utasítások — a tulajdonképpeni deuteronomiumi törvény (5-28) — első része prédikáció jellegű visszapillantás a törvényadás megalapozására és buzdítás a dekalógus, különösen a dekalógus első parancsának, Jahve kizárólagos tiszteletének megtartására (5-11). Majd a törvényekből és jogi előírásokból álló korpusz következik (12,1-26,16), amelyet áldás és átok felidézése követ, attól függően, hogy a nép megtartja vagy elutasítja a kihirdetett parancsokat (28). A 26,17-19 a deuteronomiumi törvényt Jahve és Izrael között kötött szerződésként értelmezi.”1 A harmadik rész (28,69-32) rituális szövegeket és Józsue beiktatását írja le, a negyedik rész (33,1-34) pedig Mózes áldását.

„A Deuteronomium szerkezetileg összetett mű, szövegében különböző rétegek állapíthatók meg. Összetettsége ellenére az egész műnek egységes jelleget kölcsönöz az úgynevezett deuteronomista stílus, és megkülönbözteti a Pentateuchos többi hagyományától. Ezt a stílust nyelvezetének kiemelkedő szépsége és gazdagsága jellemzi. Hangvétele patetikus; széles, ünnepélyes formában fejtegeti gondolatait. Nemcsak az értelemre, hanem az érzelemre is hatni akar. Célja, hogy meggyőzze hallgatóit, s ennek szolgálatában áll egész retorikája, amelyre a parainézis nyomja rá bélyegét. ... fáradhatatlanul ismétli Jahve nagy történeti tetteit és adományait, ... buzdít és int a parancsok követésére.”2 A jogi szakaszokhoz indokolást, buzdítást, intést társít. Rifat Sinsino szerint pont ez az izraelita jog egyik jellegzetessége, amely megkülönbözteti a többi ősi jogrendszertől. A Pentateuchos 1238 előírásából 375 tartalmaz ilyet, vagyis 30%-a az előírásoknak, ennek is jó része a Deuteronomiumban található.3

A Deuteronomium alapja arra vezethető vissza, hogy Jahve kizárólagos tiszteletének igényét összekapcsolták az egyetlen legitim kultuszhely igényével. (Ez a két igény eredetileg független volt egymástól.) A Deuteronomiumban már olyan mértékű kultikus intolerancia képe kezd kibontakozni, amelyre nemigen van példa a vallástörténetben.4A honfoglalást követően megváltozott életkörülmények szükségszerűen változásokat hoztak, de ezeknek egy része veszélybe sodorta az izraelita kultuszt. A védelem érdekében az idegen istenek és kultuszok létjogosultságát alapjaiban kellett lerombolni, és mereven el kellett utasítani. Ezt segítette elő az egyetlen legitim kultuszhelyre való összpontosítás. A centralizációt akarja előmozdítani a Dt 17,8-13 is. (ilyen szakasz még pl. a Dt 12,4-7; 16,1-8; 18,1-8) Ezek a törvények Ezékiásnak, Júda királyának kultuszcentralizációs törekvésire (Kr.e. 8-7. sz. fordulója), valamint Jósiás reformjaira (Kr.e. 7. sz. eleje) vezethetőek vissza.

1 Rózsa H u ba:Az Ószövetség keletkezése, Bevezetés az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe I. kötet, Budapest, Szent István Társulat, 999, 229-230.

2 Rózsa, i. m. 230-231.

3 Sonsino, Rifat: Characteristics of Biblical Law, Judaism 33 (1984) 202-209.

4 Rad, Gerhard von: Az Ószövetség teológiája I. kötet (Izrael történeti hagyományainak teológiája), Budapest, Osiris Kiadó, 2007, 30.

66 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1