Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: "Szeresd...!" - Az emberi méltóság elve és az ezt megalapozó etikai parancsok az Ószövetségben
egyiket mint szükségtelent visszatemessük, azt tapasztaljuk, hogy a kettő egymástól elválaszthatatlan, az első elvetésével visszasüllyed a másik tábla is. A hitében élő zsidó és keresztyén ember elfogadja Isten 5Móz 30,11-13-ben adott kijelentését: „Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük. Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben, teljesítsd hát azt! Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.” Ez számunkra azt jelenti, hogy az ember képes felismerni a helyeset és a helytelent, tud, kell tudnia különbséget tenni jó és rossz között.8 Ugyanakkor azonban a hivatkozott igeszakasz az írás értelmezésének szabadságát is megadja egyben. Az ember szabadságát és az ebből eredő felelősségét még pontosabban mutatja be az Ószövetség Jézus, Sirák fia könyve: „Ne mondd: »A bűnöm az Úrtól származik«, mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. Ne mondd: »Bukásomat neki köszönhetem«, mert gonosz emberre neki nincs szüksége. Az Ür gyűlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik őt tisztelik. Ö teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyói, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent. Szeme azokon van, akik őt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét. Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék.”9 A mi válaszunk tehát az, hogy a Szentíráson, Isten abszolút hatalmán alapuló értékrend lehet a legszélesebb és legbiztosabb alap, amelyről kiindulva a morális közösség alapjául szolgáló értékek megközelíthetők, meghatározhatók. A hitünk szerint egymástól elválaszthatatlan első, s az ezen alapuló második kőtábla parancsolatai az emberi együttélés alapvető szabályai, a szeresd felebarátodat, mint magadat parancsa az emberek egymás közti szolidaritásának követelménye vitathatatlanul része kell, hogy legyen a közös etikai alapnak. A minden ember alapvető azonosságán alapuló emberi méltóság elvére épülő egyenlőség része valamennyi (nem rasszista) világnézetnek. Értelmezése azonban történetileg jelentős változás ment át, és tartalmi elemei egyre szélesedtek. Az emberi méltóság forrása az ember teremtett voltából fakad. A méltóság az embert illeti. Az Alkotmánybíróságunk szerint „A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre „Szeresd...!” Az emberi méltóság elve és az ezt megalapozó etikai parancsok az Ószövetségben 8 Más kérdés az, hogy tud-e saját erejéből ennek megfelelően cselekedni, azaz tudja-e tenni a jót. Ebben már jelentős eltérések vannak a judaizmus, a katolikus keresztyén és a kálvini protestánst dogmatika tételei között. 9 Sirák fia könyve 15,11-20. Szent István Társulati Biblia, http://szentiras.hu/SZIT/Sir15, letöltés 2016. február 14. 2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 57
