Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: "Szeresd...!" - Az emberi méltóság elve és az ezt megalapozó etikai parancsok az Ószövetségben
Szathmáry Béla nézve egyenlő. [...] Emberi méltósága és élete mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért.”10 Az Alkotmánybíróság ezzel a méltóságot elválaszthatatlanul kapcsolja az emberi léthez, és az élethez. Ennek az értelmezésnek pedig az lehet a következménye, hogy az ember csak mint biológiai lény, de nem mint erkölcsi lény számít.11 Kétségtelenül, egy írott jog alapján működő jogállamban nem elegendőek az erkölcs szabályai, a jognak kell a védelmük alapját meghatározni, s úgy tűnik, erre szükségszerűen a méltóság etikai fogalmának a jogba való beemelésével kénytelen a jogalkotó, vagy ennek hiányában a jogszabályt értelmező alkotmánybíró, az igazságszolgáltatásban ítélkező bíró operálni. Más lehetősége ugyanis nem nagyon van. Önmagában az embertől való fogantatás vagy születés ténye azonban még nem teremt értéket, csak akkor, ha az embernek kiemelt értéket adunk. Ezzel azonban visszatérünk a problémánk eredetéhez, oda, hogy mi emeli ki az embert az élővilág egyedei közül, a tudatos cselekvés, a cselekedetek fölötti kontrollálás képessége, s ennek hiányában teremtettsége vagy más okból eredő értékessége? Az értékadás tehát szükségképpen értékalapú rendszert tételez fel. így továbbra is a morális közösségre és e közösség alapjául szolgáló értékekre van szükségünk a megoldás megtalálására, s ebből következően joggal tarthatunk igényt a bibliai értékek felmutatására. Kálvin ezt írja az Institutioban: „Vallás nélkül tehát hiába kérkedsz az igazsággal; olyan ez, mintha fej nélküli, megcsonkított testet akarna valaki szépségesnek beállítani. A vallás viszont nemcsak az igazság legfőbb része, hanem egyben a lelke is, amely által az egész lélegzik, él, hiszen istenfélelem nélkül az emberek nem törődnek sem az egyenlőséggel, sem a szeretettel.”12 Hertz szerint: „A mennyei törvény által kinyilatkoztatott isteni akarat az egyetlen örök és csalhatatlan vezető a jó és a gonosz megkülönböztetésében, nem pedig az ember ösztöne vagy értelme, amely a kísértés órájában sokszor félrevezeti és összetéveszti a világosságot a sötétséggel és a sötétséget a világossággal.”13 10 64/1991. (XII.17.) AB határozat, (az ún. első abortuszhatározat). 11 Ezt mondja ki Sólyom László a 23/1990. (X.31.) AB határozathoz fűzött párhuzamos véleményében: „Az emberi méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség. Az emberi méltósághoz való alanyi jog megtiltja, hogy a méltóságától megfosszák az egyént. De az emberi méltóságtól az embert csakis életének elvételével lehet megfosztani, s ezzel mindkettő végérvényesen megszűnik." A halálbüntetés alkotmányellenességét kimondó 23/1990. (X.31.) AB határozathoz fűzött párhuzamos véleményében Lábady Tamás ésTersztyánszky Ödön így nyilatkozott:„Az ember létezése és méltósága, mint maga az emberi egység, valójában nem is jog, mert az emberi lényeg a jog számára tulajdonképpen transzcendens, azaz hozzáférhetetlen. Az emberi jogok katalógusában és a modern alkotmányokban az emberi élet és méltóság ezért elsősorban nem is mintalapjogok, hanem mint a jogok forrásai, mint jogon kívüli értékek szerepelnek, amelyek sérthetetlenek. E sérthetetlen értékek tiszteletben tartásáról és védelméről kell a jognak gondoskodnia. Ez a védelem - és csakis ez-viszont már a jog dimenziója." 12 Calvin, Jean: Institutio Christianae Religionis, (A keresztyén vallás rendszere, 1559) Fordította: Buzogány Dezső, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2014.1. kötet, 283. 13 Az 1 Móz 2,17-hez fűzött magyarázat: Hertz, Joseph Herman: Mózes öt könyve és a Haftárák, Genezis, Budapest, Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, 1996,21. 58 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016 -1
