Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson

„Szabadság az ortodoxiában

vagyis „mindent, aminek szemtanúi voltak”.146 A tradíció fenntartása tehát egy helyén értett feladat: hagyományként adják tovább, olyasvalamiként, mely a jelennel nem összekeverhető történeti valósággal rendelkezik, melynek eredője Jézus, és amely hagyomány valószínűleg már a kezdetektől viszonylag egységes,147 fenntartásáért pedig az első (és a rájuk következő generációk) megtapasztalói a felelősek. Ez a hagyomány egy nagyon hosszú folyamatba kapcsolódó folytonos láncolatot képez: az ószövetségi iratokon át Jézus kijelentésén keresztül az apostoli óuxKOVÍa xoű hoyoú-ig.148

4. A következő alapelv, melyet Gerhardsson megkérdőjelez, a nem kifejlett és formálódó hagyomány fix formába öntésének az a folyamata, melyet a formatörténeti iskola „redakció-történetnek” nevez. Véleménye szerint pusztán a gyülekezeti szituáció szükségeire visszavezetni a hagyományokat, és azok hagyományozását egy evolucionista automatizmus keretébe helyezni nem kielégítő. „Ez [Bultmann] alapvető nézőpontjának természetes következménye, miszerint a korai egyház a hit, a hitéért munkálkodó propaganda terjesztése, ugyanennek a hitnek az egységesítése és megvédése révén terjeszti a hagyományát.”149 Csakhogy a formatörténeti iskola nem vizsgálja a hagyományozás módszereit, pedig a módszerek ismerete rávilágítana arra, hogy a hagyomány mindig is bírt stabil elemekkel, „melyeket memorizált szövegekként,”150 vagy eleve nagyobb egységekként hagyományoztak.151 Ez nem zárja ki a végső formába foglalás közben megesett kreatív és szelektív tevékenységet, és azt sem, hogy a hagyomány továbbadói a Jézus-történeteken és szavakon változtattak.152 A rabbinikus halacha és haggada is pluralisztikus, és Jézus korában, az első század végéig nem létezik ezeknek a tanoknak teljes és stabil gyűjteménye.153 Ha a kreatív munka nem is, az viszont mindenképpen megkérdőjelezhető, hogy a hagyományozás bevett szokásait az eszkatologikus váradalom teljes mértékben félretolta, azért, hogy radikálisan másnak adja át a helyét.154 Nem elhanyagolható különbség van ugyanis aközött, hogy az ősgyülekezet hagyományt kreált \agy színezett,155 A páli iratok és a lukácsi korpusz egyaránt beszél a hagyományozásról, mégpedig a zsidóságban bevett technicus terminusokat használva: 7tapa8íSovat, rtapakapßdvciv, Ttapáöooic. A szavak mögött álló folyamat egy rendkívül tudatos tevékenységre utal: magára a konzer146 Gerhardsson: The Gospel Tradition, 59kk, uő., Memory and Manuscript, 225.

147 Gerhardsson: Origins, IT.

148 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 226kk. - Ennek példája a Lk4,16kk, Jézus zsinagógái beszéde.

149 uo., 14.

150 Gerhardsson: Tradition and Transmission, 39.

151 A Mt 13 „hét példázat traktátusa"Gerhardsson feltételezése szerint már egy ilyen pre-evangé- liumi egység. Id. uő, IfWe Do Not Cut the Parables out of Their Frames, New Testament Studies, 37. évfolyam, 1991/3, 321-335, formatörténetre vonatkozó kritikáját Id. 322.

152 Úgy tűnik, hogy Gerhardsson a későbbi műveiben ebben a tekintetben megengedőbb, vagy legalábbis explicitebb vő. Origins, 40k, 43-46,79-91.

153 Gerhardsson: Tradition and Transmission, 40, uő., Origins, 86.

154 Gerhardsson: Origins, 28.

2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 47