Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson
Kustár György kozni.138 Abban az esetben viszont, ha Jézust rabbiként, a tanítványait pedig valódi „tanítványként” értjük, akkor komplex tanulási folyamatot és nem egy esetben magas szintű memorizációs tevékenységet kell nekik tulajdonítani.139 Ezt Dibelius részben hajlandó is feltételezni,140 de a tanítványok műveletlensége olyan berögzült előfeltevés marad, mely a hagyományozás egész folyamatának leírását meghatározza. Pedig, amint ezt a formatörténeti vizsgálatok kimutatják, sok esetben a hagyományok nem primitív formákba, hanem a maguk módján művészi műfajokba rögzülnek. 3. Az is megkérdőjelezhető, hogy a közeli végváradalom a múltra irányuló figyelmet az örökké jelenvaló Úr képzetére való tekintettel felfüggesztette. Gerhardsson szerint igenis létezik egy meghatározott történelmi tudat az evangéliumot írásba foglalók esetében. Ez több ponton is kimutatható: a) Az evangéliumok egyértelműen tudatosítják a távolságot köztük és a megtörtént események között, a nem teljesen értett/kinyilatkoztatott és a később világossá vált/beteljesedett között.141 b) Mindemellett az evangéliumok szerzői az egyetlen tanítóra koncentrálnak, és semmilyen más tekintélyről nem kívánnak beszélni.142 Ezzel a hagyomány eredetét jelölik ki, leválasztják önmagukról, és a hagyomány tekintélyét is megteremtik, c) A tanítványok ennek megfelelően esendőek és erőtlenek az ábrázolásokban, ami arra utal, hogy ezek a leírások korai hagyományokként továbbadva ellenállnak annak a vágynak, hogy a későbbi tanítói tekintélyekké váló tanítványok pozitív szerepét visszavetítsék a múltba.143 d) Ezen felül Jézus szavainak sajátosságai szembeötlően megőrződnek a hagyományozás folyamán. Jézus meshalim-jai ugyanis kihegyezettek, tömörek és tartalmasak, sajátos szóhasználattal és képi világgal, melyek célja, hogy a címzettek megfejtsék az értelmét.144 e) Nehezen lenne érthető az a feltételezés, hogy a tanítványok nem kaptak oktatást Jézustól, hiszen a tanítványság magától értetődő jelentése, hogy a követők elsajátítják a mester szavait és tetteit.145 Sokkal könnyebben elképzelhető Gerhardsson szerint, hogy a tanítványok maguk gondozzák, értelmezik és adják generációról generációra, már a kezdetektől fogva a viszonylag teljes Jézus-hagyományt, 138 Dibelius: Formgeschichte, 5-8, 35. Bultmann: Geschichte, 4. Dibelius a művét a népies hagyomány formái és törvényszerűségei vizsgálatának szenteli, ezzel pedig eleve kizárja annak lehetőségét, hogy a Jézus-hagyomány más „Sitz im Leben"-nel is rendelkezhet, (vö. Dibelius: Formgeschichte, 56, ahol a szerzők kérdését a „túlzott individualizmusra és irodalmiasságra" hivatkozva ab ovo utasítja el.) 139 Gerhardsson: Origins, 19kk. 140 Dibelius: Formgeschichte, 35k. 141 Gerhardsson: Origins, 44. uő., Tradition and Transmission, 40kk. Azok a kifejezések figyelemre méltóak még a kifejezetten teológusként gondolkodó János esetén is, melyek arról beszélnek, hogy„a Lélek még nem adatott",„amikor Jézus még nem dicsőült meg",„még nem emeltetett fel az Atyához", a tanítványok„még nem értették" Jézus szavait. Ez egy világos és tudatos distancia jele a jelen és Jézus ideje közt. Ez a jelenség Lukács esetében is látható (Gerhardsson: Memory and Manuscript, 227.) 142 Gerhardsson: Origins, 47-49. 143 uo„ 45, 61, Gerhardsson: Tradition and Transmission, 43. 144 Gerhardsson: Origins, 70k, uő., Memory and Manuscript, 297, vö. uo., 129,211. 145 Gerhardsson: Origins, 72. 46 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1
