Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Lótusz és a cadizi barbárok (Két levél)
Marjovszky Tibor Thurzó János wroclawi püspök levele Erasmushoz (1518. június 20.)1 Rotterdami Erasmusnak, az ékesszólás és a teológia területe legfontosabbjának, üdvözlet! Az, hogy nem haboztam Önnek írni, kiváló Erasmus, hihetetlenül nagy erényességének, rendkívüli tanultságának, fenséges tehetségének, imponáló ékesszólásának köszönhető, amely részben műveinek olvasásából, részben pedig tudósok kiváló s a valósághoz hű bizonyságából lett ismertté számomra. Mindig csodálattal voltam mindazok iránt, akik szellemi munkájuk által dicsőségre tesznek szert, s kimagasla- nak az egyéb halandók közül, de mindenekelőtt magam olyannak szeretnék tűnni, mint aki tiszteletet tanúsít azok iránt, akik a római ékesszólást a keresztyén hit tisztaságával kötik össze. Nekünk Önnel olyan isteni ajándék jutott osztályrészül, amely páratlan a teljes emberiségen belül. Ezért a mi korunk teljességgel nem marad alul elődeinkkel s több korábbi generációkkal szemben abban a tekintetben, hogy nekünk is van most valakink, akit joggal helyezhetünk előtérbe, s az egyébként joggal tisztelt ókor elé tarthatunk, mint olyan valakit, aki egyenlő a legjobbakkal, s jobb, mint a többiek. Magának az eljövendő nemzedéknek minden reményük elvész, hogy ilyen mértékben akár hasonlót is előtérbe állíthassanak. Biztosíthatom, hogy Erasmus neve hallatán ujjongani és táncolni kezdek, s ez mostanában nem ritkán megtörténik, mert ezen a vidéken is van Önnek számos embere, akik ritka tehetségét csodálják, s dicsőséges nevének rátermett hírnökei. Ezek közül egy, Johannes Piso,2 vele Rómában már korábban megismerkedett, aki Lajos magyar király nevelője, továbbá, Caspar Eírsinus Velius, az Ön születésnapjára hen- decasyllabusban3 írt költemény szerzője, amely meg is jelent. Továbbá lehetetlen számunkra bezárni fülünket4 Erasmus műveinek olvasása közben, véleményem szerint, azok között, akik tollának gyümölcsét olvasták, senki sem hagyott fel önszántából az olvasással, ha csak nem kényszerítették erre. Egyáltalán nincs senki, aki ezeknek az — Ön tollából sarjadt — könyveknek az olvasásának megszakítását nem találná szörnyűnek, hiszen az azokban történő folyamatos előrehaladás s ráfigyelés élvezet. A számos és gyönyörű - Ön által megalkotott - írás tartalmazza a homéroszi lótuszt,5 amely annyira magáévá teszi az olvasó lelkét, hogy az semmi módon nem 1 De correspondence van Desiderius Erasmus, deel 6, Briefen 842-892, vert.: Tineke tér Meer, Rotterdam, Ad Donker, 2010, Nr. 850, 50-52. 2 Elírás, helyesen: Jacobus Piso (Medgyes, ? - Pozsony, 1527), prépost, II. Lajos király titkára és nevelője, itáliai követ. 3 Tizenegy szótagos metrum, a cezúra az ötödik vagy a hatodik szótagnál helyezkedik el. Catullus költészetében igen gyakori. 4 Utalás Horatiusra (Epistulae 11,2,105), aki szerint jobb a fülünket becsukni, amikor a költők saját műveiket adják elő. Az angol kiadás szerzői az obturo (bezár) helyett az obsaturo (jóllakik, kielégül) olvasatot preferálják. 5 „...ámde megízleltették vél ük a jóizü lótuszt. És közülük ki a mézédes termést meg is ette, már nem akart hírt adni nekünk, nem akart hazatérni, ott kívánt az örökre maradni a lótuszevőknél, egyre a lótuszt szedni, feledve a szép hazatérést." Homérosz: Odüsszeia, IX. ének, ford. Devecseri Gábor. 110 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016 - 4
