Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Lótusz és a cadizi barbárok (Két levél)

KÖZLEMÉNYEK

Marjovszky

Tibor

LÓTUSZ ÉS ACADIZI BARBÁROK (KÉT LEVÉL)

Kedves Dénes,

Az az év következett Rád, amelyet egy anekdota fejez ki a legjobban: Az öreg székely jobbkezét töri, s miközben tolják be a műtőbe, ezt kérdezi az orvostól: „Doktor Ur, oszt’ tudok-e ezzel az operált kezemmel hegedülni? Persze bácsi, kiválóan! Éjsze’ az erős csoda lesz, mert eddig még nem próbáltam...” Az ember egyszer hatvan éves, bár a régi jókívánságban: Bis hundertzwanzig, ez éppen kétszer van meg, s a Te esetedben ne szabjunk határt a Gondviselésnek.

Az alábbi pár sornak nincsenek tudományos ambíciói. Mindkét levélírót jobban ismered nálam, a püspök Thurzó (1464/5—1520) levelezett Erasmusszal, Melanchthonnal, Lutherrel, s olyan családba született, amely széles kapcsolatrendszerrel rendelkezett, számos tagja a családnak jelentős tisztségekre jutott. De ezt vizsgálják a történészek. Erasmust nem kell bemutatni, bár Magyarországon sokáig alig volt elérhető egy-egy munkája fordításban, s azok közül is csak az, aminek ideológiailag meg lehetett „ágyazni”. Erasmus élete során közel 4000 levelet írt, ha mást nem írt volna, s levelet is naponként csak egyet, ez akkor is tíz esztendő. Itt következik a két levél, tele udvariassággal, némi őszinte elismeréssel, Erasmusé tele iróniával, rafinált távolságtartással, már- már túlzott szerénykedéssel, amit valószínűleg maga sem vett komolyan, de hozzátartozott a kor stílusához. Levelezése nagy kincsesbánya, ha olvasod, sokat álmélkodsz, még többet tanulsz, s — bármennyire furcsa is — rengeteget nevetsz. Nincsenek „komoly tudományos” jegyzetek. Nem is kell, mert ez csak levéltöredék a két komoly levélhez, csekély jele az amicitianak, coherentianak, elemzés és következtetések levonása nélkül.

2016-4 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 109