Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson

Szabadság az ortodoxiában

vagy pedig megbízható történészek voltak.103 Ez azon a Bultmann és Dibelius által hangsúlyozott, ugyanakkor nem igazolható előfeltevésen nyugszik, miszerint az evangélisták nem történeti tényeket (vagy tanítást - 6i5(X“/f|) akartak megőrizni, hanem ehelyett az igehirdetésükkel (Kppúyua) a Krisztusba vetett hit felkeltését célozzák meg. Ez szemben áll az ókorban az általában a „szent hagyománnyal” szemben érzett tisztelettel, és a mesterek megbecsülésével. Emellett szembemegy nemcsak az evangéliumok belső igényével, hanem az ennek párhuzamait mutató rabbinikus-zsidó hagyományozással is. Az óegyházi iratokban található példákkal összhangban a lukácsi hagyomány ugyanis szemtanúkra hivatkozik forrásként. A szemtanúság azonban sosem pusztán megfigyelés. Maga Jézus is kettesével küldi ki a tanítványait, aminek konkrét pedagógiai célja is van: ez a technika a tanítás hitelességének és kontrolljának „legalisztikus” formáját látja el.104 Mivel Gerhardsson szerint a rabbinikus-judaizmus hagyományozásban ennyire központi helye van a szemtanúságnak, Jézusról, mint rabbiról, is feltételezi, hogy tanítványokat gyűjtött. Vagyis létezett a 12-es kör, mely már Jézus munkássága idején „szimbolikus közösségként” (symbolical collegium) funkcionált. Ok az első láncszemek a tradíció továbbadásában.105 Másik fontos szempont, hogy a tanítványok által megtanultak és megéltek aztán olyan autoratív tradíciókként őrződnek meg, melyek intra muros fejlődnek, pletykák és a kívülállók elbeszéléseitől egészen függetlenül.106 Vagyis annak tartalmát és annak továbbadási módját egyaránt tekintve a tradíció már a kezdetektől fogva kontrollált. Ennek a kontrollált „belső tradíciónak” világos nyomait látjuk Pálnál a hibás(nak tartott) tanokat vagy gyakorlatokat korrigáló érvelésében. Gerhardsson szerint Pál láthatóan ismeri a szó szerinti hagyományozás módszerét. Minden esetben, amikor az „Ur szavait” idézi, az apostol világos különbséget tesz a saját tanítása és a jézusi logion,107 vagyis a hitelesen továbbadott tradíció és az attól eltérő értelmezés közt.108 Ez szintén egy mélyen a zsidóságban gyökerező meggyőzési stratégiának a lenyomata: ha valaki képes volt a Tóra vitás kérdésekre vonatkozó véleményét idézni, a kérdés eldőlt, a további vita értelmetlenné vált.109 Abban az esetben, ha valaki nem volt képes konkrét idézetet találni az érvelése alátámasztásához, a hagyományra hivatkozott, melyet mestereitől kapott,

103 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 209.

104 uo.,211.

105 Gerhardsson: The Gospel Tradition, 24.

106 uo., 25. Erre utal a lukácsi kétkötetes mű ajánlása is (Gerhardsson: Memory and Manuscript, 211, uő., The Gospel Tradition, 29.)

107 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 312, uő., Origins, 34kk.

108 Gerhardsson: Memory and Manuscript,31 Okk, uő., Origins, 29. Érvek: 1. Pál a leveleiben ismétli önmagát, és egy korábban átadott hiteles tanításra hivatkozik. 2. Pál világosan megkülönbözteti saját tekintélyét a jézusi szavak tekintélyétől. 3. Pál a hagyomány „átadásának" (napaőiőd)|ii),,.megkapásának" (napaÄapßdvEiv) és követésének (rrepináTEiv) klasszikus zsidó terminusait használja, ami a hiteles átadást, azaz az átadó részéről a hagyomány konkrét„szö- vegének" megtanítását és magyarázatának átadását, másfelől a befogadó részéről a gondos tanulás általi elsajátítást és tanulmányozást, illetve az ennek megfelelő életforma begyakorlását jelenti. Origins, 33-41, Memory and Manuscript, 288-306.

109 Gerhardsson: Origins, 34, uő., Memory and Manuscript, 258.

2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 41