Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson

Kustár György

és az alapján fejthette ki a saját talmud-ját (vagy máshol Gerhardsson halacha-nak nevezi, ahol az értelmezés instruktívabb).110 Ezt teszi Pál, mikor az általa hirdetett és jóváhagyatott tanításra hivatkozik. De semmi esetre sem dőlhetett el a vita pusztán racionális érvek felvonultatásával. Egyetlen támaszték szolgálhatott még támpontul: a jézusi életforma.111

Mindezek — Pál, valamint Lukács Jeruzsálem irányában tanúsított kiemelt figyelme és Pál első Jeruzsálemben tett látogatása — fényében (melynek célja a hagyomány elsajátítása)112 Gerhardsson szerint nehezen elképzelhető, hogy Jézus halálát követően ne élt volna tovább ez a hagyományozó csoport egy Jeruzsálem központú collegium apostolicum (apostoli tanács) formájában, mely a hiteles tanítás továbbadásáért felelt, és a rabbinikus tanácsokhoz hasonlóan jogi és teológiai kérdésekben felügyeletet gyakorolt.113 Ha a rabbinikus tradíció párhuzama releváns, akkor joggal feltételezhető, hogy a hagyományozás folyamatában a különböző háttérből származó megtértek ős- keresztyénségbe magukkal hozott hagyományai korrekción mentek keresztül: Jézus tetteihez és szavaihoz igazították őket, egészen hasonlóan ahhoz, ahogyan a rabbik a szóbeli Tórát értelmező tradícióval megtették, amikor azt az „atyák szent hagyománya” alapján javították.114 115 Pál egyik apologetikus célú életrajzi megjegyzéséből kiderül (Gál 2,2), hogy (már nem az első alkalommal!) Jeruzsálembe utazik, mégpedig azért, hogy az Istentől kapott kijelentését az „oszlopok” elé terjessze és jóváhagyassa.}^ A gyülekezetben felbukkanó „más evangéliumot” hirdetőkkel szemben az innen nyert tekintélyével tud fellépni. Gerhardsson szerint emellett a megjegyzés mellett az a mód is döntő érv a jeruzsálemi központú doktrinális „ülések” létezése és dogmatikus tekintélye mellett, ahogyan Pál az „anyagyülekezethez” mint mintaadó közösséghez viszonyul.116 A feltételezhető Jeruzsálemből kiinduló rendszeres gyülekezetlátogatások (ld. az „Antióchiai incidenst” Gál 2,11.12), illetve az apostoli zsinat ApCsel-beli leírása (ApCsel 15) pedig tovább erősítik azt a feltételezést, hogy a helyszín, Jeruzsálem, nem pusztán alkalmi zsinati ülések színtere, hanem rendszeres jogi és doktrinális viták központja.117

Összegzésképp tehát, Gerhardsson értelmezésében egy négyrétű hagyomány áll

110 Gerhardsson: Origins, 33k.

111 Ezt Gerhardsson akkor fejti ki, amikor a „viselkedési tradícióról" beszél. Id. Origins, 12k. Még három kategóriát említ, később a verbális és viselkedési tradíció, valamint az intézményi tradíció mellé odakerül a materiális tradíció (szent öltözék, imakellékek stb.) is. (Gerhardsson: The Gospel Tradition, 18k.) A viselkedési tradíció is önálló, amely főként a narratív hagyományban öröklődik tovább, sokszor önálló tanításként. A tanítványnak tehát nem csak hallani, hanem látni is kell:a mestere tette „élő Tóra", (vö. Gerhardsson: Memory and Manuscript, 181-187, uő., Origins 17kk, 48, uő., Tradition and Transmission 45,110. lábjegyzet.)

1.2 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 274kk.

1.3 uo.,277, 331.

114 uo., 257. Pál is ezért idézi az Úr szavait az 1Kor 11,23kk-ben: a már korábban átadott hagyomány helytelen értelmezését igazítja ki. vö. Gerhardsson: Origins, 36.

115 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 278k.

1.6 uo., 274, 293.

1.7 uo., 272, 274-280.

42 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1