Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 4. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Fodorné Nagy Sarolta: Jászol-ölben drága Gyermek

Fodorné Nagy Sarolta hogy észre sem vesszük, átlépünk rajta, sőt gyakran tapodunk rajta. Lénye mégis csoda, mert ő a mustármag, amely a földbe vetve az egész világot benövő nagy fává lett, és miközben az életénél is jobban szerette az embereket, meg is osztja őket. Békesség fejedelme, de kardot is hozott. Országa nem e világból való, de e világ eseményeiből épül fel. O az ünnep titka. A vágyott ünnepi hangulatot csak vele együtt találjuk meg, sőt, csak akkor, ha nem csak ajkunkon zeng a „Dicsőség...”, hanem szívünkben is. Mit jelent 2016 karácsonyán az Ö testet öltése? Reménységet és Isten valóságá­ról való meggyőződést, hiszen történéseinkben tapasztalható. Nem elmélkedés közben találta ki egy vallásalapító, hanem Ö a valóság. Az ige emberré létele reménység arra vonatkozóan, hogy a világbirodalmak sorsa Isten kezében van, aki kezdettől fogva a be­teljesedés felé viszi a főid sorsát. Lukács világbirodalmat és királyságokat nevez meg, amikor Jézus megszületett: Augustus császár idejében, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Heródes király uralkodott Jeruzsálemben. Mind eközben Dávid király városában, a vidéki kisvá­rosban, Betlehemben indul Isten terve világhódító útjára. Királyságok feszülnek egymásnak, amikor Jézus megszületett. Királyságok feszülnek egymásnak akkor is, amikor elítélték, mert Pilátusnak Jézus és a császár barátsága között kellett válasz­tani. Ki is hát ez az Emberfia, aki alig, hogy megszületett, világpolitikai tényezővé, krízisponttá vált? Jézus Krisztus az Emberfia, akiről Dániel próféta jövendölt. Dániel nagy történelmi látomásában (Dán 7) négy állat váltja egymást. A tengerből jöttek föl, a káoszból. Az első sasszárnyas oroszlán, amely a babiloni birodalmat jelképezte. A második egy falánk medve, amely a méd birodalmat szemléltette. Azután jött a szárnyas párduc, a perzsa birodalom. Azután elérkezett egy leírhatatlan szörny vasbi­rodalma, amely a macedón-görög birodalommal azonosítható, és amely minden más birodalmat könyörtelenül szétmorzsolt, valamint az embereket is. Látomásában a közöttük felnövő szarvakat is beleértve, Dániel a történelmet a végidőkig való kifejlő­désében nézi. Ezek a birodalmak állati alakban jelennek meg, hatalmuk alatt „állati” viszonyok uralkodnak. Ezt mi is megtapasztaltuk közelmúltunk és egész történel­münk során, s hogy milyen fellélegzést jelent akár egy kis időre is szabadulni rettentő hatalmuk alól, emlékeztet bennünket a 60 évvel ezelőtti forradalmunk. Ezek a látomásbeli állatok tehát magukhoz ragadják a hatalmat, amely pedig az embernek adatott. Végül azonban „ítélők ültek”, s az állatoktól „elvették a hatalmat, de egy ideig még életben hagyták őket” {Din 7,12-14)! Vagyis egy ideig még párhuzamo­san létezhet egymás mellett a földi és a mennyei királyság, de az előbbi számára már megkezdődött a visszaszámlálás. És akkor „íme, az ég felhőin jött valaki, olyan, mint egy emberfia. Es hatalom, dicsőség és uralom adatott neki, hogy minden nép, nemzet és nyelv öt tisztelje. Hatalma örökkévaló hatalom, amely nem szűnik meg, és királysága sem pusztul «7”(Dán 7,13-14; 26). Az állatok világbirodalmakat jelentenek, s az emberfia is világhatalom, azonban a kettő között minőségi különbség van. Az előzőkkel ellen­tétben az emberfia „az ég felhőin”, a mennyből jön. Miután Isten ítéletet tart a föld királyai fölött, a világ uralmát az Emberfiának adja. 8 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-4

Next

/
Thumbnails
Contents