Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 4. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Fodorné Nagy Sarolta: Jászol-ölben drága Gyermek
OKTASS, HOGY ÉLJEK! Fodor né Nagy Sarolta JÁSZOLÖLBEN DRÁGA GYERMEK Karácsony évről-évre válasz elé állít: mit hiszünk Jézus Krisztusról, a jászolbölcső kisdedéről? János apostol kimondja: „ Valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől” (ljn 4,3). Ez a vallástétel vízválasztó: kit látunk a betlehemi gyermekben? Tudnunk kell választ adni rá, mert adott esetben halál jár érte. Jézust „meg akarták ölni a zsidók, mivel az Istent saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel” (Jn 5,18). Később tanítványaira is hasonló sors várt. Halál jár érte sok keresztyénnek a világon, amiért a testet öltött Igét látja benne - de örök halál jár másoknak, ha nem! Amit születéséről hiszünk, azt hisszük a haláláról is. Ha csak egy csengő hangú „szép karácsonyi rege” kicsiny csecsemőjét látjuk benne, akkor nagypénteken csak egy jó ember halt meg, semmi több, a húsvétot pedig tagadjuk, mert nem hisszük a feltámadást. Kit látunk hát a jászolbölcsőben? Hisszük, hogy ott az örökkévaló Isten Fia nyugodott, aki embernek fiává lett. Abrahám és Dávid magvából való, aki beállt a nemzedékek sorába, felvállalva rossz hírnevű, gonosz, gyilkos ősöket is, s nem szégyellte atyjafiainak tekinteni őket, minket, hogy elvegye rólunk a kárhozat rontását. Mint Isten Fia, a Szentiélektől fogant, akinek „származása eleitőlfogva, öröktőlfogva van’ (Mik 5,2), azaz Isten dicsőségében létezett már a világ létele előtt (Jn 17,5). Halálakor pedig az Atya dicsőségébe tért vissza. Isteni természete szerint az Atyával, emberi természete szerint pedig velünk, emberekkel egylényegű, és hozzánk mindenben hasonló, kivéve a bűnt (Zsid 4,15). Őbenne, mint az egész világ szeme előtt ünnepelt kisdedben rejtette el Isten az ő hatalmát és bölcsességét úgy, hogy aki benne hisz, meg nem szégyenül (fkom 10,11; lPt 2,6). Szemünk előtt van, mégsem látjuk. Ö a szántóföldbe rejtett kincs, aki már annyira ismerős, 2016-4 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 7
