Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - RECENZIÓ - Bába Szilvia: Református egyházak a diaszpóra szolgálatában. Kihívások és válaszok
Bába Szilvia A szerző bemutatja a II. világháború után emigráltak, az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően menekültek jellemzőit, továbbá az 1960-as évektől a rendszerváltásokig, majd a napjainkban zajló kivándorlások sajátosságait. Kitekintő megjegyzéseket tesz a Franciaországba, Hollandiába, Angliába, Svédországba és Németországba, valamint Dél-Afrikába irányuló kivándorlással kapcsolatban is. Részletesen tárgyalja az Észak-Amerikai Református Egyház születését, a templomépítések korszakát és az Ausztráliai Magyar Református Egyház létrejöttét. Megállapítja, hogy Ausztráliában az „egyházalapítók nagy hangsúlyt fektettek az egyház szociális szerepvállalására, ellentétben a Magyarországon divatozó barthi igeteológiával. Lelkiségüket nagymértékben meghatározta a trianoni trauma”. Ennek minden bizonnyal az is az oka, hogy az ausztráliai magyar református gyülekezeti élet megteremtői közül többen — Dr. Antal Ferenc, Becske Lajos, Adorján Ferenc — erdélyi származásúak voltak. Gyakorló lelkészi tapasztalataira támaszkodva fontos megállapítást tesz napjaink kivándorló fiataljairól, a 21. századi társadalom és az egyház kapcsolatáról: „belevetik magukat a jóléti társadalom felszínes világába, kényszeresen erőltetik a gyors integrálódást. Nevüket angolosítják, hiányos nyelvtudással, helytelen akcentussal szólnak felnövekvő gyerekeikhez. Rövid időn belül azt vallják, hogy magyarul már csak hibásan tudnak, és sznobizmus határát súroló magatartásukkal megjátsszák az új életformát... távol tartják magukat a diaszpóra hagyományos magyar közösségeitől, közösségi oldalakon szerveződnek, kisebb-nagyobb baráti társaságokat alapítanak. .. Számukra a nemzeti keresztény identitás keresése vagy megélése nem elsőrendű igény, így gyerekeik számára sem átörökíteni való érték... világszemléletüket a társadalomra jellemző globalizmus határozta meg, a szekuláris fogyasztói kultúra és individualizmus jellemzi... A fiatalok nem járnak templomba, az öregek erőtlenségre hivatkoznak, a gazdagok tekintélyt igényelnek az egyház egyszerűség-tanítása helyett... a keresztény világ hitetlenné vált... Az emberi életet a közömbösség, a lelket az istentelenség, az érzelmeket az anyagiasság, a materializmus kívánásának és kiteljesedésének igénye határozza meg” (96—97. o.). A legfőbb jelenségnek és oknak a szekularizációt jelöli meg a tanulmány szerzője: „a globális eszme a mértéktelenséget és az Istentelenséget dicsőíti a szabadság nevében... A szekularizált társadalom alapvető sajátossága a kijelentéssel szembeni közöny... Istentől és a Jézus Krisztustól való függőség kapcsolatának teljes megszüntetése... A szekularizált társadalmat az Istentől való elszakadás jellemzi” (100—101. o.). A társadalmi folyamatok és a diaszpóra egyházai kapcsolatának jellemzőiről más, szintén Ausztráliában, továbbá az USA-ban és Kanadában szolgáló papok és lelki- pásztorok is Kovács Lőrinchez hasonlóan vélekednek.7 Az általános társadalmi jelenségek tehát a tengeren túli magyar egyházak vonatkozásában összekapcsolódnak a diaszpóra-lét jellemzőivel: az első generációs kivándorlók megöregednek, kihalnak, a másod- és harmadgenerációs leszármazottak nem beszélnek magyarul, és jó esetben 7 Uo.; Koltay Gábor: Szeretlek, Kanada, Fejezetek a kanadai magyarság történetéből, h. n., szerzői kiadás, 2014,510. 112 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016 - 3
