Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 3. szám - RECENZIÓ - Bába Szilvia: Református egyházak a diaszpóra szolgálatában. Kihívások és válaszok

Református egyházak a diaszpóra szolgálatában: Kihívások és válaszok

magyar öntudattal, kettős vagy többes identitással rendelkeznek, az újonnan érkezők pedig már otthon sem voltak az egyházakkal kapcsolatban.

A szekularizáció, az erkölcsi hanyatlás, az Istentől való elfordulás, az anyagi javak elsődlegessége, a manipuláció, a tömegkommunikáció, az identitásnélküliség jelensége mellett Kovács Lőrinc felveti az egyház felelősségét is. „A nagy erkölcsi hanyatlás részben az egyház nem megfelelő szolgálatával is magyarázható. Az egyház - méltatlan szolgái miatt — elveszítette a krisztusi szolgálat mértékadó zsinórját.” (102. o.) Példaként említi a pedofíliát, a hűtlenséget, az anyagiakkal való nyerészkedést, az egyneműek házasságának szentesítését, „a dogmákhoz és hagyományos liturgiákhoz való feltétlen ragaszkodást” (102. o.).

Ugyancsak a lelkipásztori szolgálatai során szerzett saját tapasztalatokra támaszkodva fogalmazza meg dilemmáit, nehézségeit: „A jóléti világ éppen divatozó szekuláris szertartásai hamar a magyar közösség igényévé válnak... A hagyományt megvető, az illem megkívánta értékeket feladó jóléti világ új emberének ara ez. Ilyen esetekben is ragaszkodjunk a formaságokhoz és az illemhez? Tagadjuk meg a szolgálatot? Vagy a szolgálat elvégzése során egyházunk tovább sodródjon az erkölcsnélküli világrend lejtőjén? ...miért engedünk az elidegenedett világ elvárásainak... Megnyerhetjük-e ezt a szekularizálódott világot az isteni küldetés és igény feladásával? Hogyan bírhatjuk a hozzátartozókat jobb belátásra, és miként tarthatjuk meg a szertartás irányítását?” (104—105. o.) A válasza sommás: „Az egyház szolgálata a Szentírás értékének a megvallásával kell történjen” (105. o.).

Kovács Lőrinc bemutatja a református egyház feladatát az emigrációban, az 1900-as évek elejétől napjainkig. A tengeren túli magyar egyházközségek, templomok megalapításuk óta nemcsak vallási, hanem kulturális, társadalmi és magyar etnikai központok is. Az egyház feladatai közé sorolja a szerző a vallási különbségekből származó konfliktusok megoldását, a megbékélés segítését, a család egészének jólétéért érzett felelősség felébresztését, továbbá „feladata, hogy célként tűzze ki a vagyon egyenlőbb megosztásának előmozdítását, és hogy tiszteletben tartsa az olyan keresztény eszméken alapuló értékeket, mint a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok... és az emberi méltóság”. (113. o.)

Külön alfejezetben tárgyalja az egyház helyét és szerepét a jóléti társadalmakban, és tulajdonképpen itt ad választ a bevezetőben feltett kérdésekre is. A krisztusi szeretet- és az igei szolgálat mellett a gyakorlati teológiában, a diakóniában látja a megoldást, valamint a diaszpóra egyházának legfőbb feladatát. ,Anélkül, hogy a szekularizáció érdekeit kiszolgálnánk és az evangélium fontosságát feladnánk, a szeretetszolgálat lehetőségeit kell megtalálnunk... az egyháznak is gyakorlati lehetőségekkel kell előállnia... az alapoktól, a gyülekezetépítéstől kell elkezdenie újraszervezni életét... az élő hitben gyökerező, szereteten alapuló közösségi-gyülekezeti élet megszervezésével.” (117. o.) Arra is figyelmeztet, hogy ennek politikai meggyőződésektől mentesnek, semlegesnek kell lennie, és mindehhez rendelkezni kell egészséges nemzeti tudattal is.

2016-3 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 113