Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - RECENZIÓ - Bába Szilvia: Református egyházak a diaszpóra szolgálatában. Kihívások és válaszok
Bába Szilvia tétben Kovács Lőrinc mindvégig reménnyel teli, optimista az egyház jövőjét illetően. „Az indulatok rapszódiája a mélység és magasság közt csapongva végül is egyetlen érzelmi egységbe, a földi világ fölé lendíti kérdésünk, és Isten gondviselő hatalmába helyezi át a mondanivalót. A végső válasz az olvasótól függ. Hogyan állunk a feltett kérdéshez? Továbbra is a régen tépő balsors igézete határozza meg jövőképünk, vagy pedig jövőnket illetően tudunk kellő reménységben élni, és hiszünk egy újabb feltámadásban?” (13. o.) — teszi fel a kérdéseket a szerző a bevezetőben. Kovács Lőrincet az egyházat érintő, a 21. század jóléti társadalmában megjelenő kihívások foglalkoztatják. Dolgozata a gyakorlati teológiát és az elméletet ötvözi. Célja egyrészt az, hogy értelmezési keretet adjon, másrészt a távolodók, főként a fiatalok gyülekezeti tagként való megtartása érdekében sürgesse a református egyház szervezeti és liturgiái megújulását. A szerző saját, széles körű tapasztalataira, valamint Ausztráliában megjelent történelmi és teológiai munkákra, levelekre, vallomásokra, kéziratokra támaszkodik. A kötet első fejezetében a jóléti társadalom fogalmát fejti ki, s mutatja be annak szerkezetét, valamint azt, hogy milyen intézmények és gyakorlati intézkedések tartoznak hozzá. Példaként részletesen tárgyalja Ausztrália államformáját és a jóléti világ vonzását, ami segít megérteni, hogy miért olyan vonzó ma is sokak számára az ötödik kontinens. Felhívja a figyelmet egy igen lényeges különbségre: a jóléti államban, így Ausztráliában (és az USA-ban, Kanadában...) a jótékonysági, civil és nonprofit szervezetek, továbbá az egyházak működése a közösségek támogatásától függ. Az egyház és az állam Ausztráliában teljesen különváltan működött és működik ma is. Nincsen semmiféle egyházi adó vagy állami szubvenció. A hitközségek önfenntartóak. A római és görög katolikus, a református, a baptista, az ortodox stb. gyülekezetek tagjai rendszeres tagdíj fizetésére vállaltak és vállalnak kötelezettséget, továbbá adományokkal segítettek, segítenek. A diaszpóra magyar egyházközségei a hívek tagdíjából, adományaiból, ahol pedig az infrastrukturális lehetőség adott, bérbeadásból (terem, apartman stb.) tartják fenn a templomot és a gyülekezetét. Ennek érdekében az egyházak napjainkban is nemcsak a szakrális és nemzeti ünnepeken szerveznek műsort, hanem például szilveszter, Valentin-nap, anyák napja, apák napja, szüret, farsang stb. alkalmából is. Pikniket, vacsorákat, támogató bálokat rendeznek, rétest sütnek, tésztát gyúrnak, kolbászt töltenek.2 Ugyancsak az első fejezetben a szerző bemutatja a jóléti társadalom negatív tényezőit. A reklámot, a fogyasztásra való ösztönzést, a felsőbbrendűségi tudatot, a manipulációt veszélyként értékeli és ismerteti. Szól a szegénységről és gazdagságról, továbbá igen fontos kérdéseket fogalmaz itt meg: „Hogyan változtatja meg a gazdagság lehetőségének tudata, a gazdagság vagy a »hitelben való gazdagság« az egyén identitását? A függő lét, az önfeladás hogyan válhat kísértéssé vallási, nemzetiségi téren is, és miként fejti ki negatív hatását egyházi, hitéleti szempontból?” (33. o.) A választ a kötet harmadik fejezetében adja meg. Részletesen tárgyalja a gazdagság bibliai megítélését, továbbá a jóléti világ egyházképét is. 2 Bába Szilvia: Az Óperenciás tengeren túl, Magyar identitás a diaszpórában, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2015,138,157. 110 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-3
