Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Réka: Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egyháztörténeti vonatkozásai
Nagy Réka átlagos embernek számított, akinek nevéhez nem kötődnek forradalmi tettek, találmányok, remekművek. Életére és munkásságára azonban a mindennapok perspektívájából, a személyes kegyesség megélésének szempontjából tekintve nem mindennapi embert ismerhetünk fel benne. Szabó Miklós életpályája és hátrahagyott kéziratos hagyatéka arról vall, hogy az életét Istentől elfogadó, az O vezetését kereső ember a legellentmondásosabb élethelyzetekben, minden emberi gyarlóság és bűn hálójában is képes felismerni személyes életének értelmét, képes megtalálni és betölteni azt a feladatot, amely egyszerre szolgálja egy szűkebb közösség, egy gyülekezet épülését és az Isten dicsősségét. Szabó Miklós életpályája példaként állítható minden korosztály tagjai elé, hiszen munkássága szemléletesen vall arról, hogy mit jelent a legnehezebb történelmi helyzetekben is átlagosnak számító emberként Istenbe vetett hittel értelmes életet élni. Az, hogy egy ember életének fordulópontján az írás képességében Istentől kapott talentumot ismert fel, arra is mutat, hogy milyen széleskörű hatást gyakorolt a mindennapok világára a reformáció által felkarolt anyanyelvű oktatás, az írás és olvasás széleskörű társadalmi elsajátítása, s különösen az, hogy ezen törekvés hátterében a Szentírás megismertetésének a szándéka munkált. A vizsgált kéziratos hagyaték tehát arra is rámutat, hogy lehet az írásra úgy tekinteni, mint Istentől kapott ajándékra, s ebben az összefüggésben még nyomatékosabb hangsúly helyeződik az Isten élő Igéjét jelentő Szentírásra. A katechézis során ennek felismerése és felismertetése életmeghatározó jelentőségű. 2. Nemzeti és felekezeti identitás összefonódása Szabó Miklós KÖLTÉSZETÉBEN Szabó Miklós történelmi és vallási témában írott verseinek meghatározó sajátossága a nemzeti és felekezeti identitás közötti szoros kapcsolat megszólaltatása. A saját és szűkebb közösségének életpályáját meghatározó történelmi események értékelése során bibliai előképeket használt. Ennek a sajátos alkotási gyakorlatnak a példázását követően arra a távolra mutató felekezeti meghatározottságra kívánok utalni, amely nemzetszemléletünk századokon keresztül átívelő sajátosságát jelenti. A trianoni döntés következtében kisebbségi helyzetbe került személyek és közösségek esetében felerősödött a nemzeti identitás újrafogalmazásának és megerősítésének igénye. Az asszimilációra törekvő hatalmi intézkedésekkel szemben felerősödött, hangsúlyosabbá vált a magyar nemzeti identitás felmutatása. Az iskola, amely a nemzeti reprezentációk közvetítésének egyik legfontosabb tere, a domináns kultúra reprezentációit terjesztette, ráadásul ismeretlen nyelven. Ebben a kontextusban felerősödött azoknak az informális és privát fórumoknak a szerepe, amelyek pótolhatták, kompenzálhatták a falvakon kisebbségi helyzetben élő embereknek az identitásképző szereppel bíró nemzeti reprezentációk iránti igényét. A családi, szomszédsági közösségi alkalmak (névnap, disznótor, fonó stb.) jelenthettek olyan fórumot, ahol történeteken keresztül közvetítőd(het)tek a magyar történelemmel, irodalommal, a magyar világgá] kapcsolatos információk, ahol teret 52 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016 - 3
