Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Réka: Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egyháztörténeti vonatkozásai

Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egyháztörténeti vonatkozásai

Mit is akar Ó általunk véghez vinni,

Ne kételkedjünk az 0 akaratában, így áld meg bennünket az O országában!'

(SzM, Vadgyümölcsök II. 272.)

Szabó Miklós — a fentebbi példákkal igazolt - keresztyén alapú életvezetésétől nem elválaszthatóan az írásban, egyháztörtént- és versírási jártasságában és hajlandóságában olyan Istentől kapott talentumot fedezett fel, amelynek kamatoztatását személyes kötelességének érezte. A kezdeti alkalomszerű versírási gyakorlata felerősödött, és életstratégiát meghatározó tevékenységgé vált. Adott élethelyzethez alkalmazkodó stratégiájának működtetése nem volt problémamentes. Megélhetést továbbra is a gazdálkodás jelentett számára. A világháború és az azt követő, személyes életét is meghatározó események hosszabb időszakra leszűkítették alkotási lehetőségét. Hiányában volt egy olyan képzési tőkének, amely választott életformájának hivatásos gyakorlását lehetővé tette volna számára. Társadalmi helyzete, képzettsége mellett nemzetisége is olyan adottságot jelentett, amely eleve korlátozta vágyott tervei megvalósításában. Szabó Miklós tudatában volt korlátozott lehetőségeinek, ennek ellenére folytatta az írást, és egyre intenzívebben élte meg parasztköltö szerepét. Az írásaiban továbbélni kívánó ember erőfeszítéseként értelmezhető életének egész munkássága. Régi gyökerei vannak annak a gondolatnak, hogy az írás, a szöveg életet rejt, képes túlélni az embert.10 11 A Szentírással napi rendszerességgel élő hívő esetében ez különösképpen is érvénnyel bír.

A versek és helytörténeti munkák írása mellett az emlékezetben maradás másik lehetőségét Szabó Miklós a szőlő- és faültetésben ismerte fel. Ezt igazolják hátrahagyott kéziratai is. Saját kertjének gyümölcsfáira és szőlőtőkéire mindig nagy gondot fordított, gazdag és változatos fajtákkal ékesítette környezetét. Talán nem véletlen, hogy 1974-ben megírt autobiográfiájában pontosan megadta az általa telepített szőlőtőkék és gyümölcsfák számát. Az élő és gyümölcsöt hozó fában felismerte azt a lehetőséget, hogy azok képesek túlélni ültetőjüket. A fában" mint emlékezési alakzatban ugyanaz fejeződik ki Szabó Miklós esetében, mint írásaiban. Utódok, örökösök hiányában általuk remélte a közösségi emlékezetbe való beíródás és megörökítés bizonyosságát.

Az emlékállítás, az emlékezetben maradás szándékát fejezi ki az a márványtábla is, amelyet a szilágybagosi református templomnak adományozott. Az emléktábla a templom történetének fontos eseményei mellett az adományozó nevét örökítette meg. Még ennél is beszédesebb az általa választott sírfelirat: Bárha megszűnt is az élet, verseimben tovább élek!

Távoli perspektívából, például az irodalom elsődlegesen esztétikai szempontokat követő nézőpontjából tekintve Szabó Miklós dilettáns alkotónak tekinthető, aki nem az adott kor irodalmi eszményeit tiszteletben tartva írta versei sorát. Sok szempontból

10 A szó teremtő erejének szimbolikájáról I.Tánczos Vilmos: Folklórszimbólumok, Kolozsvár, KJNT- BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, 2006 (Egyetemi jegyzetek, 2), 148-149.

11 Az idő fölött álló, az elmúlással szembeszegülő antropomorf fa szimbolikájának vonatkozásában I. uo., 301-302.

2016-3 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 51