Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában
Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában „De mást is mondok: fordítsanak Démoszthenészt és Cicerót, és politikájuk annyit fog nyerni, amennyiről profánul sohasem álmodtak” — írja a fordítások szerepét boncolgatva.42 A nyelv funkcionális modernizációjában nagy szerep jutott a fordításoknak is. Közép-európai kortársaihoz hasonlóan Barifiu is saját irodalma részének tekinti a fordításokat. Úgy gondolja, hogy a fordítás eszköz, a literatúra megteremtésének és a szókincs gyarapításának legjobb útja.43 Felveti velük kapcsolatban a módszertani kérdést, hogy „tudományosabb” vagy „népiesebb” formában készüljenek-e. Barifiu a népiesebb — de hangsúlyozottan nem parasztos — stílust látja járható útnak. A fordítások előkészítik a nyelvet, aztán idővel - feltételezhetően akkor, amikor a nyelv már alkalmassá válik rá — új fordítások születnek majd ugyanazon szerzők műveiről, melyek azonban már sokkal jobban tükrözik az eredetiséget, és nyelvileg tisztábbak. Mindez már a szókincsbeli szűkölködés és idegen szavak használata nélkül történik majd, és anélkül, hogy a szöveg jó hangzását feláldoznák az értelem kedvéért.44 Egy másik szerzőnél merül fel a szókincs bővítésének és az idegen szavaknak a kérdése: „A nyelv előrehaladása a kultúrában csak akkor válik élő forrásunkká, ha gazdagítani tudjuk jó és a nyelv természetéből eredő szavakkal, párhuzamban a latinnal, ha nem, akkor torz marad.”45 A nyelv fejlesztése tehát csak akkor halad jó irányban, ha az a természetének megfelel. Hasonlóan gondolkodott a kérdésről loan Rusu is, aki lehetségesnek tartja a hiányzó kifejezések latin nyelvekből való átvételét, azonban szükségesnek tartja azok román hangzáshoz való közelítését. Az idegen szavak átvétele mellett több más forrás is létezik a nyelv gazdagítására. Ilyenek a már nem használt szavak újjáélesztése, a tájszavak használata és az új szavak képzése is.46 Mint minden változás, így a nyelv bővítése kapcsán is előkerülnek a túlzások és azok kritikája. Az ismeretlen A.47 például helyteleníti, hogy a már latin betűkkel író szerzők egy része olyan helyzetekben is változtat, ahol nincs hiány a latinizmusban. A cirill betűket használókat viszont azért kritizálja, mivel szókincsük túlságosan heterogén. Esetenként ott is idegen eredetű szavakat használnak, ahol megvan rá a saját szó is.48 A latinizálás nagy visszhangot váltott ki a 40-es évek végén is, amikor a balázsfalvi tanár, Timotei Cipariu lapját már latin betűkkel kezdte kiadni. Az ebben megjelent szövegekben latinhoz közelített szóalakokat használt, sok más latin nyelvből pedig 42 Baritiu, G.: Scriitori clasici, Foaie pentru minte, inimá $/ literaturä, I. évfolyam, 16. szám, 1838, 123; Bari$iu, G.: 0 incercare de traducte, Foaie pentru minte, inimá $i literaturä, Vili. évfolyam, 33. szám, 1845,265. 43 A fordítások hasonló szerepét emeli ki Fried István Csokonai olasz átköltései, Dositej Obrado- vic Lessing fordításai és France Preseren Byron fordításai esetében. (Fried István: Nyelvújítás, nyelvválasztás - úttévesztés?, Tiszatáj, LXII. évfolyam, 6. szám, 2008,19. 44 Barifiu, O incercare de traducfie, i.m., 265. 45 A din Ungaria, Romänii in privin^a literaturei, 2. rész, Foaie pentru minte, inimá j/ literaturä, VI. évfolyam, 26. szám, 1843, 203. 46 Rus, Icoanapamentului, XVI-XVIII. 47 A szerző kilétét nem ismerjük. Cikkét A-ként szignálta, és tudjuk róla, hogy a Magyar Királyság területén élt. 48 A din Ungaria, Románii in privinfa literaturei, 2. rész, 203. 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 103
