Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek

A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek

mára az, hogy Isten egyetlen Igéje mellett más igaz igék/szavak is létezhetnek.71

Barth a világi példázatok tartalmára nézve szélesre tárja a lehetőségeket, nem talál olyan témát, amelyről ne lehetnének igaz szavaik: szólhatnak teremtésről, bűnesetről, kiengesztelődésről, megváltásról, Isten kegyelméről, olyan teológiai antropológiai témákról, mint az ember végessége, társas léte, méltósága, romlottsága, öröme vagy a bűnbocsánat. A keresztyén közösségnek úgy kell tekintenie ezekre a szekuláris formában őt megtaláló üzenetekre, mint amelyek az egyház Urától származnak, aki szabad arra, hogy a Szentírás állandó, egyetemes és szokásos közlési módja mellett alkalmi, kontextus-függő és szokatlan módon is megszólítsa egyházát.72

Barth a következő kritériumot állapítja meg ezekre az igékre/szavakra: abból a világosságból származnak, amely megvilágosítja a sötétséget. Részleteire bontva ez azt jelenti, hogy i) nem helyettesítik a Szentírás bizonyságtételét, nem mondanak mást és újat; ii) meg kell felelniük az egyház tanításának és hitvallásainak, még beljebb vezetnek minden idők communio sanctorumabx, iii) gyümölcseikről ismerhetők meg;

iv) hitre és megtérésre hívnak, az evangélium és törvény jellegét hordják magukon.73 Barth egyben figyelmeztet arra is, hogy nem tudjuk teljesen kizárni annak veszélyét, hogy egy Jézustól idegen hangot azonosítunk az O szavaival.74

2.3. Barth - összegzés, értékelés

Barth tehát az emberi kultúrát a Logosz emberi történelemben való megnyilatkozásának fényében látja. Ez egyben azt is jelenti, hogy ő elutasítja a kultúra szekulari- zálását: „Abban a világban, amely Jézus Krisztusban megbékélt Istennel, nincs olyan szekuláris szféra, amelyet Isten magára hagyott volna, vagy amelyet kivont volna uralma alól, még ott sem, ahol emberi szempontból a legveszélyesebb módon a teljes is- tentelenség valódi és abszolút alakját közelíti meg.”75 Barth ehelyett a kultúrát olyan emberi cselekvésnek és produktumnak tartja, amelynek ha megadjuk azt a lehetőséget, hogy az legyen ami (emberi), és nem pedig azt feltételezzük róla, ami lényegénél fogva nem lehet (isteni), akkor dicsőítheti Istent. A világban található szavak, ha azokat „Isten Igéje vezényli”, analogia gratiawi válhatnak, a kijelentés öntudatlan, akaratlan bizonyságtevőivé, tanúivá.76 Ezeknek az igéknek nem kell „szakrálisnak” lenniük, hiszen Isten Igéje mindeneket megbékéltetett Istennel, uralmának pedig nincsenek határai.

BARTHnál olyasmivel találkozunk, amivel TiLLiCHnél nem: a kulturális formák kulturális formákként is hordozhatnak teológiai jelentőséget, hiszen ha nem törekszünk arra, hogy az őket jogosan megillető státusznál és jelentőségnél többet tulaj71 Hunsinger: i.m., 262-265.

72 Barth: Church Dogmatics IV/3/1,123,130.

73 uo„ 126-128.

74 uo„ 133-134.

75 uo„ 119.

76 uo„ 96-99.

2015 - 3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 75