Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
Rácsok Gabriella donítsunk nekik, akkor a Teremtőt dicsőíthetik. Ebből fakadt Barth Mozart zenéje iránti rajongása is, mivel szerinte a művészt az érdekelte, hogy zenét szerezzen, és nem az, hogy valami hatalmas üzenetet közvetítsen. Ha gyönyörködtet, akkor a zene zene maradhat. Ennek analógiájára elmondhatjuk, hogy a film film maradhat, végső soron a művészet művészet maradhat és éppen így bírhat teológiai jelentőséggel, amennyiben felismeri önmaga teremtményi funkcióját, és nem akar sem többet, sem kevesebbet annál. Szembetűnő tehát a különbség Tillich és Barth kultúraértelmezésében. Tillich számára a kultúra jóformán sákramentális jelleggel bír: az isteni jelen van a végső meghatározottság formájában, míg Barth gondolkodási rendszerében a kultúra emberi cselekvés és alkotás, amely ha hű önmagához, Istent dicsőíti, és kegyelem által öntudatlan, akaratlan bizonyságtétel eszközévé válik.77 3. Kontextuális megközelítések Tillich és Barth kultúra megközelítését nem a kontextuális teológiák alatt helyeztük el, ez azonban nem jelenti azt, hogy teológiájukra ne lehetne érvényes a kontextuális jelző. Mindkét teológus aktívan kereste annak lehetőségét, hogy koruk eseményeire reagáljon. TiLLiCHnél ez elsősorban kora egzisztencialista fogalmaival feltett kérdéseinek a teológia válaszaival való összekötését jelentette, ill. a teológia válaszainak az egzisztencializmus nyelvén történő megfogalmazását. Emellett hangsúlyosan figyelmeztetett a vallás partikuláris voltára. BarthMI a kontextualitás elsősorban korának politikai eseményeire való reagálásként azonosítható.78 A világi példázatokról írva felhívja figyelmünket azok kontextus-függő jellegére. Barth emellett kifejezetten figyelmeztet annak veszélyére, hogy a keresztyén közösség ajkán az evangélium valamilyen „általános, időtlen és irreleváns keresztyén igazsággá torzul”. A másik oldalon viszont az fenyeget - írja Barth —, hogy az evangéliumot „gyökeresen, teljesen és alapjában véve ellenállhatatlanul befolyásolja minden olyan előfeltevés, amelyet elkerülhetetlenül magával hoz az azt körülvevő világgal való kapcsolatából.” Nincs olyan filozófiai, történelmi, nemzeti, kulturális, politikai vagy gazdasági tényező, amely ne segítene formálni az egyház evangélium hirdetését. Nem zárhatók ki az evangélium lehetséges deformációi. A keresztyén közösség hajlamos arra, hogy szuverén módon uralkodjon az evangéliumon. Az üzenetet ilyen módon magunkhoz ragadva (kezünk77 Pope: i.m., 16-17. 78 Eberhard Busch idéz Barth egy leveléből: „Azt használtam fel, amiről úgy gondoltam, hogy megtanultam és megértettem arra, hogy ezzel vagy azzal a helyzettel megküzdjek, néhány bonyolult bibliai, történelmi vagy dogmatikai kérdéssel, gyakran olyan témákkal, amelyeket kívülről tártak elém, gyakran kifejezetten olyan aktuális témával, mint egy politikai kérdés. Mindig valami új ragadott meg, és nem fordítva. [...] Gondolkodásom, írásaim és beszédeim olyan emberekre, eseményekre, körülményekre adott reakcióimból jöttek létre, akikkel vagy amelyekkel kapcsolatba kerültem, azok kérdéseivel és rejtélyeivel. [...] Nem akartam ez vagy az lenni, nem akartam ezt vagy azt mondani vagy tenni: az voltam, azt mondtam és tettem, amikor eljött az idő..." Busch, Eberhard: Karl Barth: his life from letters and autobiographical texts, Michigan, Fortress Press, 1976, 420-421. 76 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
