Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Teológia és film

Rácsok Gabriella

az egyenlőtlenség a hétköznapi banalitásokkal való elégedetlenség érzését váltja ki a nézőben.61 Mindez előkészíti a harmadik mozzanatot.

iii) Végül a pangás állapota (sztaszisz) következik: az élet tétlen, csendes, nyugodt szemlélése, mely nem oldja fel az egyenlőtlenséget, hanem transzcendentálja azt. Az első két szint tapasztalati, a harmadik formalista: nem az a célja, hogy a néző osztozzon az érzelmekben, hanem hogy az érzelmeket egy magasabb formába, nagyobb valóságba, a Transzcendensbe integrálja. A feszültség továbbra is fennáll, de ami kibékíthetetlen, az innen kezdve képes egymás mellett létezni.62

A római katolikus Jacques MARiTAiNtől kölcsönözve Schrader két „világi eszköztárat” tart elérhetőnek a művészek és a teológusok számára: gazdag és szegény eszközöket. A gazdag eszközök - érzékiek, érzelmesek, individualisztikusak, empátiát keltenek - fenntartják a néző/olvasó érdeklődését. A szegény eszközök - hűvösek, stilizáltak, tiszteletet és elismerést váltanak ki - a néző/olvasó lelkét emelik fel. Schrader ez utóbbit tartja elsődlegesnek. A transzcendentális stílus a gazdagtól a szegény eszközök felé viszi a nézőt, az ismerős világból egy másikba. Schrader a túlzottan vallásos filmek sikertelenségével próbálja igazolni Marita in elméletét. Szerinte, amikor a film szereplőazonosulással, racionális cselekményszállal és különleges hatásokkal manipulálja a nézőt, akkor a végeredmény a hit aláásása. A Transzcendenst nem lehet lehozni, csak felemelkedni lehet hozzá.63

A vallásfilozófus Michael Bird máshonnan közelíti meg a Transzcendenssel való találkozás lehetőségét, amikor a valóság percepciójának szintjén talál párhuzamot vallás és film között. Bírd Mircea Eliade hierofánia definíciójából indul ki, ami „a szent megnyilvánulása [...] az anyagi valóságon keresztül”. Bírd szerint a filmes médium egyértelműen válhat a szent megnyilvánulásának locusávé..64

„Jóllehet a művészet képtelen a szent dimenzióját közvetlen módon megjeleníteni, mégis képes egy alternatív vallási funkció betöltésére: képes feltárni és megmutatni azokat a tereket és pillanatokat a kultúrában, ahol és amikor a végesség megtapasztalása és a transzcendens dimenzióval való találkozás magában a kultúrában érződik és fejeződik ki.”65

Bírd részben Tillich egzisztencialista teológiájából kiindulva „implicit transzcendenciáról vagy a valóság mögötti mélységről” beszél, amellyel az eszté61 i.m., 51-52,81-82,132-133.

62 i.m., 57,93-94,133-134.

63 i.m., 166-182.

64 Michael Bird, Film as Hierophany = Religion in Film, eds. John R. May, Michael Bird, Knoxville, TN, University of Tennessee Press, 1982 (3-22.), 3.

65 i.m., 4.

72 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 -1