Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Teológia és film
Teológiai és film nem lenne lehetséges szavakon keresztül. Schrader azt vizsgálja, hol és hogyan érhető tetten a hímben (Ozu, Bresson, Dreyer műveiben) az, amit „transzcendentális stílusnak” nevez, és amelynek „spirituális egyetemessége” van.56 Szemléletének alapját sajátos kijelentés-értelmezése adja, amely szerint emberi művek nem tájékoztathatnak (inform) - nem adhatnak ismeretet - a Transzcendensről, csak kifejezhetik (be expressive of) azt.57 Ennek megfelelően a „transzcendentális stílus” nem egyenlő a „vallásos témájú hímmel”, és nem is transzcendentális élményt mutat meg, hanem megnyitja a néző előtt az ilyen jellegű élmény kapuját. A hím így válik teológiává, a teológiai feladatban való részvétel pedig esztétikai vállalkozássá. A teológia tehát nemcsak az, ami a hím nézése után történik, amikor azonosítható vallásos keretben kognitív módon feldolgozzuk a hím tartalmát; ami pedig a hlmnézés közben történik, az nem pusztán találkozás egy elbeszéléssel, és még csak nem is a néző reakcióin van a lényeg, mint ahogy azt a befogadó elmélet állítja. Schrader szerint a hím művészeti struktúrájára kell összpontosítani annak érdekében, hogy minél teljesebben megragadhassuk az esztétikai élményt. Az esztétikai élmény és értékelés így elengedhetetlen részévé válik a hím teológiai megközelítésének.58 A hlmkritikus szerepe ebben az esetben az, hogy azonosítsa a stílust, jóllehet a kifejezendő kifejezhetetlen és láthatatlan.59 Schrader szerint ennek a stílusnak három szintje van: i) A hím először egyfajta hétköznapias érzést vált ki: a mindennapi létezés egyhangú, banális közhelyeit mutatja be dominánsan dokumentarista vagy kvá- zi-dokumentarista jellegű ábrázolásmóddal. Ebben semmi nem utal semmi többletre, monotonitás uralkodik. A transzcendentális stílusban a valóságnak ilyen módon való megmutatása, a puszta létezés ünneplése készíti elő a megváltás, a Transzcendens behatolásának útját.60 ii) Az így bemutatott hétköznapiasságot egyfajta egyenlőtlenség vagy hiány zavarja meg: ember és a környezete egységének tényleges és potenciális hiánya, mely egy meghatározó tettben éri el csúcspontját, és olyan lelki-érzelmi (spirituális) kitöréshez vezet, amely teljességgel megmagyarázhatatlan a hétköznapok kontextusában. A nézőben ez egyfajta „skizoid reakciót” vált ki: amíg a hétközna- piasság arról győzi meg a nézőt, hogy nem sok haszna van az érzelmeknek, addig 56 Paul Schrader, A transzcendentális stílus a filmben (fordította Kiss Marianne, Novák Zsófia), Francia Új Hullám Kiadó, 2011,11. 57 i.m., 15. 58 Marsh, Theology and Film...,63. Schrader a vallás lényegi definíciójával dolgozik. Rudolf Ot- to-i módon amellett érvel, hogy a transzcendentális művészet megfelelő szerepe abban áll, hogy kifejezze a Szentet magát, nem pedig abban, hogy szent érzéseket fejezzen ki vagy illusztráljon. Schrader, A transzcendentális stílus a filmben, 15. 59 i.m., 16. 60 i.m., 48-49,70-71,132. 2015-1 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 71
