Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Teológia és film
Rácsok Gabriella magában és értelmezi”. Szerintük a „szövegek”, „intertextusok” összevetéséből in- tergézis útján születik meg a jelentés. A jelentés tehát nem a szövegben, hanem a „szövegek” között, azaz a Szentírás (és kontextusa), a film (és kontextusa), illetve a néző (és kontextusa) interakciójában születik meg, következésképpen soha nem találunk két teljesen megegyező „szövegkombinációt”, azaz értelmezést. A filmes alkotások és a bibliai szöveg közötti párbeszéd új szempontokat kínálhat az ősi szövegek megértéséhez, miközben - és ez tűnik a fontosabbnak - új, kultúrák közötti megvilágításba helyezheti a populáris filmet és a kortárs kultúrát. Felfogásuk szerint „nincsenek jobb vagy helyesebb intertextusok, jóllehet egyesek elkerülhetetlenül érdekesebbnek - vagy provokatívabbnak - tűnnek, de erre a következtetésre is csak egy újabb olvasó vagy olvasat révén juthatunk el.”43 Ez a megközelítés azonban minden erénye ellenére csak látszólag dialogikus, hiszen figyelmen kívül hagyja a bibliai szöveg integritását, illetve feltételezi, hogy az adott néző filmre adott személyes reakciója nem bír jelentéssel mások számára. Mindösszesen egyéni értelmezéssel van dolgunk, mely során a teológia az egyéni ízlés szintjére szűkül - amely természetes része a szubjektív fordulat vallásosságának -, az egyén egzisztenciális kérdéseit helyezi középpontba, és a kulturális formákat tekinti elsődleges forrásnak. Pope szerint ez pedig már inkább antropológia, mint teológia.44 Az eddig ismertetett elméletekben közös, hogy a film teológiai értelmezését elsősorban hermeneutikai, illetve exegetikai kérdésnek fogja fel, azaz a film mint „szöveg” jelenik meg számára, és nem igazán tesz különbséget az irodalmi szöveg és a film „olvasása” között, mivel figyelmen kívül hagyja a filmes médium sajátosságát. Amíg az írott szöveg a verbális jelrendszerre épít, addig a film különböző jelzések (vizuális, akusztikai, verbális) sokféleségét fogja (kép)keretbe, illetve keretek sorozatába. Amíg az írott szöveg olvasása megköveteli az olvasótól a szavak vizualizálását és hanggá alakítását, addig a film képeket és hangokat tár a néző elé, ezzel más jellegű igényt is támaszt vele szemben. Ebben a megközelítésben a filmes médium és az irodalmi szöveg közös dimenzióira, tehát az elbeszélő elemekre esik a hangsúly, ami limitált elemzést eredményezhet. A film építőelemeire kevés figyelem összpontosul.45 2.4. Teológia és dialógus - értékelés A dialógus szemlélet hívei gyakran nyúlnak a jellemábrázolás-központú filmelemzéshez, amely a szereplők jellemfejlődését az élet értelme keresésének folya43 George Aichele, Richard Walsh, Introduction = Screening Scripture: Intertextual Connections Between Scripture and Film, eds. George Aichele, Richard Walsh, Harrisburg, PA, Trinity Press International, 2002, vii-xii; George Aichele, Gary E. Phillips, Introduction: Exegesis, Eisegesis, Intergesis = Intertextuality and the Bible, eds. George Aichele, Gary E. Phillips, Semeia - An Experimental Journal For Biblical Criticism 69/70, Atlanta, GA, Scholars Press, 1995, 7-18. 44 Pope, Salvation in Celluloid, 27-28. 45 Wright, Religion and Film, 21-22. 68 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-1
