Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamcke, Martin: Nyugat-keleti identitás: Henry von Heiseler példája

Martin Tamcke A szovjetekkel aztán Heiselernek az orosz vallásossággal kapcsolatos résztve­vő megfigyelése egyre inkább a lelki rokonokkal való szolidáris magatartássá válik. „Azokban a folyóiratokban, melyek egyedül Moszkvában engedélyezettek, [...] egyetlen sor sincsen olyan dolgokról, melyek a nem múlandó emberi létet alkotják: művészetről, tudományról, Istenről és egyházról.”34 Szerinte a szovjet újságok nyelve hideg, kemény, mechanikus, külföldies, okoskodó és erőtlen, ami miatt nem lehet „orosz” beszédként elismerni; a polgári oroszoktól az „új” minden olyat elvett, ami nekik drága volt. „Hogy szellemileg ne bukjon mélyre”, írja, a képzett orosz védi azt, amit kultú­rának nevez, és megfeszülve fáradozik azon, hogy „azt az érzést ne veszítse el, hogy a megzavart Oroszország nem szűnt meg, hanem tovább él, és a romjai alatt élet sarjad ki.”35 Heiseler tulajdonképpen az önmagába és irodalomba visszavonultságában nem viselkedik másképp, mint a többi, orosz polgárságot képviselő értelmiségi. Szerinte az orosz forradalom jelentéktelenségeivel elnyomta „az igazi és fontos emberi dolgokat”, dübörgő slágerek torzítják el Mozart dallamait.36 Az értelmiségi­ekkel együtt neki is az erőszak vallása jut osztályrészül. Számára Oroszország ekkor megszűnt létezni. Az orosz vallásosság kivándorolt az országból, mely közben Szov­jetunióvá változott, és szellemi tulajdonként az élte túl elsősorban, ami nem maradt belső emigrációban. Heiseler még sikeres szökése után is foglya maradt az orosz vallásosságnak. Házá­ban jelzésértékű módon egy ikon foglalt el kiemelt helyet.37 Az orosz művek nagy németre fordítójával, Reinhold von Walterrel intenzív ba­rátság kötötte össze. A két család hónapokon keresztül együtt lakott Heiseler vorder- leiteni házában. Az orosz vallásfilozófia iránti érdeklődés kötötte össze őket: együtt olvasták Bergyajevet, Schestowot, Ivanovot és persze Puskint. A Walter által készített fordítások közül hosszú időn keresztül a legfontosabb az orosz kegyességet Németország felé közelítő munkája, az „Egy orosz vándor őszinte elbeszélései”-nek fordítása volt.38 Ez a mű Heiselerék vorderleiteni házában készült el, és Heiseler aktívan részt vett a fordítási munkákban. O tanácsolta von Walternek, hogy az írást a katolikus „Hochland” nevű folyóiratnak küldje meg.39 Az volt a terve, hogy a mű recenzióját ő végzi majd el. A megjelenés évében von Walterék Heiseleréknél voltak vendégek, és a könyv a vendégek karácsony szentesti meglepetése lett. A máig fennmaradt példányban Emy von Heiseler ajánlása díszeleg.40 34 Henry von Heiseler, Marginalien I, in: Sämtl, S. 239. 35 Ebd. 36 Henry von Heiseler, Marginalien, in: Sämtl., S. 219. 37 Vgl. Gro., S. 26. 38 Vgl. P/S, S. 79. 39 Brief Henry von Heiselers an Reinhold von Walter aus Haus Vorderleiten im Dezember 1927, in : Henry von Heiseler, Zwischen Deutschland und Rußland, S. 191 -192. 40 Die Widmung wird hier zitiert nach P/S, S. 79 Anmerkung 56. 164 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4

Next

/
Thumbnails
Contents