Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamcke, Martin: Nyugat-keleti identitás: Henry von Heiseler példája
Martin Tamcke többé. Nem hiszem, hogy tévednék, amikor azt gondolom: Oroszország szörnyű kimúlása Henry von Heiseler számára az életét megrázó katasztrófává lett, hiszen szerette Oroszországot lelke minden rezdülésével; és ő, egy a német emberek közül, egyenes és erős, mint csak kevesen, álmok és gyengédség iránti megszelídíthetet- len vágyat hordozott magában: elveszíthetetlen, keserédes melódiájú kincset ”.24 Bár Oroszországot a „gyengédség”, Németországot a „szilárdság” oldalára soroló állítás klisé-szerűsége miatt kissé zavaró, Heiselernek és az Oroszországhoz, illetve Németországhoz tartozásának tudathasadt állapota ezzel valóban kezdetét vette. Oroszországhoz fűződő és fennmaradó közelsége ellenállhatatlanul vezetett ahhoz a teljesen eltorzult képhez, mely vele kapcsolatban a George-kör tagjai közt kialakult. Az ehhez a körhöz tartozó zsidó szerző, Karl Wolfskehl azt feltételezte róla, hogy német és nyugat-európai „vér” folyik az „ereiben”. Mégis azt gyanította, hogy „russz Oroszországban” nőtt fel. Emellett a hosszú éveken át őt kísérő Wegner is tévedett a szülővárosát illetően, annyira kevéssé ismerte Heiseler és Oroszország kapcsolatát. Ügy gondolta, Heiseler „Moszkvában, a Kreml árnyékában, a régi fellegvárban” élt.25 A Kelet iránti érdektelenség nem bukhatott volna világosabban a felszínre. Az éppenséggel a körhöz tartozó Wolters még tovább ment ennél, és Heiselerben az orosz szellem hosszan tartó hatását fedezte fel. „Heiselerben az idegen orosz elem visszhangzik még mindig, félreismerhetetlenül.”26 Amikor Heiseler belül már ismét szabadon tudott Oroszország felé fordulni, és a George-körön belül hazáját dicsérte, értetlenségbe ütközött, ami a kör arra való képtelenségét is kifejezte, hogy Heiseler határélményét megértse.27 Heiseler halála után a kör tagjai erre vonatkozóan egyetértésüket fejezték ki. Wolters, elutasításának ívét egészen az univerzálisig húzta. „Az oroszok ezzel szemben szellemileg Bizánc, lelkileg pedig Ázsia felé irányulnak, számunkra így áthatolhatatlanul idegenek, akik szívében az életnek más ritmusa ver.”28 Berninek, Heiseler fiának írott egyik levelében maga George is osztotta a körnek Hei- selerrel szembeni szorongását: „Majd méltatni fogjuk Henry von Heiseler jelentőségét, utalva a kettős arcra: Az egyik a Nyugat felé, a másik a Kelet felé fordul. Ön ezt orosz egységként látja. De mi nem tudjuk így látni. A költő Európa felé forduló arcát, mely a lapok hasábjain a művészet irányában kifejezésre jutott, teljes mértékben méltányoltuk, ott is, ahol orosz hangok keveredtek bele. Az Ázsia felé forduló arcában számunkra van valami elfogadhatatlan és félelmetes.”29 Éppen ez az Oroszországhoz való közelsége távolította el Heiselert a többi George-kör tagtól is. Sippl, aki Heiseler 24 Guenther, Johannas von: Erinnerungen an Begegnungen und Gespräche mit Henry von Heiseler, in: Heiseler, Henry von: Aus dem Nachlass, Chemnitz 1929, S. I-IX, hier: VIII-IX. 25 Wolfskehl, Karl: Erinnerungen an Henry von Heiseler, Münchener Neueste Nachrichten 70, 25.6.1929. 26 Wolters 1930, S. 231. 27 S, S. 9. 28 Wolters 1930,231 29 Stefan George in einem in seinem Auftrag geschriebenen Brief an Bernt von Heiseler vom 25. Oktober 1929 aus Berlin, Text bei S, S. 62. 162 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
