Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamcke, Martin: Nyugat-keleti identitás: Henry von Heiseler példája
Martin Tamcke borút nevezte — már csak a „saját őrületünk”-et („our own madness”) látta dolgozni.8 A korai évek forradalmát még teljes mértékben igenelte. „Én éppen boldog vagyok ezek miatt a változások miatt... Micsoda csoda az éjszaka felett! Egyszer szabaddá lenni! __Persze sokat kell dolgoznunk, sokkal többet, mint korábban, de ez s emmit nem tesz, mivel tudnunk lehet, hogy a munkánk többé nem kell értelmetlen legyen. Mi voltunk az elsők itt a városban, akik az új kormányzat mellett elköteleződtünk, és mindenki követett bennünket, így minden viszonylag simán ment, szerencsétlenség nélkül.”9 A kiújuló forradalom után azonban egyre mélyülő elidegenedés vett rajta erőt. „Különben azok az emberek boldogok, akik azt az időt, amiben élünk, nagynak látják. Én ezt a „nagyságot” nem látom — és én olyan lettem, mint valaki, aki a szabadság nemes képét csak azért állította fel, hogy mindenféle, lelki értelemben vett csőcselék jöjjön és azt hónapokon keresztül vérrel fröcskölje be, és sárral dobálja meg. A sárba belefullad a szabadság, ez bizonyos — és ez egyáltalán nem az egyik vagy a másik párt hibája lesz, hanem az egészen általános kicsinyességé, alattomosságé és nyomorúságé.“10 Az, hogy elidegenedett a hazájától, Németország és a családja iránti honvággyal töltötte meg. A kiutazást megkísérlő minden próbálkozása kudarcba fullad 1920- ban, amikor azt közlik vele, hogy tartalékosként tartják nyilván. „A legelső adandó alkalommal jövök Németországba, hogy ott teljesen „otthon” legyek. Belül már régóta ott vagyok otthon.”11 Egyre kétkedőbbé válik a hangja. Március 8-án — épp miután a testvére, Bery, észak-orosz területen flekktífuszban meghalt — írja: „Ezt már nem lehet kibírni.”12 Egy héttel később a helyzetét „természetellenesnek és képtelenségnek” nevezi.13 Tíz napra rá: „Mindent megteszek, hogy ki tudjak tartani.”14 Még néhány napra rá: „... még csoda, hogy ezekben az években képes voltam kitartania- nélkül, hogy idegbeteg vagy annál rosszabb ne legyek. Azt hiszem, csak a remény és a könyvek mentenek meg, és ha ezek nem lennének, megőrülnék, vagy öngyilkosságot követnék el.“15 És minél kilátástalanabbnak látta a kiutazás lehetőségét, annál eluta8 Brief Henry von Heiselers an seine Frau Emy vom 18./31. Juli 1915, in Heiseler, i.m., S. 117. Heiseier schrieb zwischenzeitig auf Englisch, um das den Verdacht der Zensoren erweckende Deutsche zu vermeiden. 9 Brief Henry von Heiselers an Edith Heiseier aus Wologda vom 18./31. März 1917, in Heiseier, i.m., S. 124-125, hier: S. 125. 10 Brief Henry von Heiselers an Edith Heiseier, die Tochter seines Vetters in Wiborg/Finnland, aus Wologda vom 28. März 1918, in Heiseler, i.m., S. 131-132, hier: 132. 11 Brief Henry von Heiselers an seine Frau Emy aus Witebsk vom 11. Dezember 1920, in Heiseler: i.m. S. 144-145, hier: S. 145. 12 Brief Henry von Heiselers an seine Frau Emy aus Witebsk vom 8. März 1921, in Heiseler: i.m. S. 145. 13 Brief Henry von Heiselers an seine Frau Emy aus Witebsk vom 15. März 1921, in Heiseler: i.m. S. 146. 14 Brief Henry von Heiselers an seine Frau Emy aus Witebsk vom 25. März 1921, in Heiseler: i.m. S. 146. 15 Brief Henry von Heiselers an seine Frau Emy aus Mogilew vom 7. Mai 1921, in Heiseler: i.m. S. 146-147. Diese Gedanken tauchen in dem Brief Henry von Heiselers an seine Frau Emy aus 160 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
