Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában

Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában

„Ez buzdít arra, hogy egységes írásunk legyen, a legszükségesebb hiánynak, vagyis a latin betűknek bevezetése, mivel az eddig megszokott drillen keresztül soha nem fogjuk elérni az irodalom kívánt célját, vagyis a literatúrával előkészíteni, hogy megfelelő közeg vagy szerv lehessen a tudományok terjesztésére minden román között. Es ezért vagyunk kicsik más népekhez hasonlítva, de ha továbbra is az egyet nem értésben maradunk mi lesz velünkr”52

A betűk formája és az ábécé nagy fontossággal bír. A cikkben visszaköszön Herder azon elképzelése, hogy a gondolatok megfogalmazásának ereje a legnagyobb égi ajándék, melyet az emberiség kapott. Bármennyire is fontos ez, a szerző szerint a románok nem lehetnek vele tökéletesen elégedettek, mivel a 24 alapbetű a nyelv könnyű használatát nagyon megnehezíti.53 Erre egy hasonlattal világít rá: a betűket a zene hangjaihoz hasonlította, melyeknek harmóniában kell lenniük a nyelvvel, ahogy a hangok harmóniában vannak hangszerükkel, és a zene természetének megfelelően szólnak. Ezért, mivel az emberek a betűkön keresztül adják át egymásnak a gondolataikat és az eszméket, a tökéletes megértés érdekében a betűk kiejtésének a nyelv természetével harmóniában kell állnia. A feltett kérdés tehát nem más, mint hogy a latin vagy a cirill betűk felelnek-e meg jobban a román nyelv természetének.54 A cirill ábécét egyértelműen alkalmatlannak találta a románok számára. Azt Cirill a szlávok számára dolgozta ki. Az általa megalkotott 24 betű a szerző véleménye szerint nem alkalmas a nyelv minden hangjának visszaadására, ezért minden hangzásbeli változást speciális karakterrel kellett jelölni, és ez gyakran zavart okozott. A kívánatos változások a „nyelv természetéből” erednek, így az anyanyelvű nyelvhasználók számára a hangalak külön jelölés nélkül is magától értetődő, írásban pedig egy mássalhangzó és magánhangzó összekapcsolásával visszaadható.55

A speciális karakterek elhagyása egyben a latin betűk átvételének a lehetőségét is megteremtené. A szerző a Dáciába települt rómaiak által beszélt vulgáris latint tekinti nyelve közvetlen ősének, így az általuk használt ábécére is, mint ősire és sajátra tekint, mely sokkal inkább megfelel a román nyelv természetének, mint a cirill.56 Nincs nagyobb tisztesség szerinte, mint saját ábécét használni, és nem más „idegen ábécé vazallusának” lenni. Az áttéréssel egyben feloldanák az ellentmondást is, hogy a rómaiak leszármazottai a rómaiak nyelvét „szlavo-szerb” ruhába öltöztetik.57 A latin betűk ellenzői által leggyakrabban felhozott érv, hogy nem létezik a szabályozott helyesírás a latin betűkre, a szerző ezt a dilemmát azzal oldja fel, hogy egy népnek sem

52 A din Ungaria, Romänii in privinfa literaturei, 1. rész, Foaiepentru minte, inimá p literaturá, VI. évfolyam, 25. szám, 1843,195.

53 A din Ungaria, Romänii ín privinta literaturei, 2. rész, 201; Neumann, Victor: Neam, popor sau naűune?,i.m. 56-60;

54 A din Ungaria, Romänii in privinfa literaturei, 1. rész, 196.

55 A din Ungaria, Romänii in privinfa literaturei, 2. rész, 201 -202.

56 A din Ungaria, Romänii in privinta literaturei, 1. rész, 196.

57 A din Ungaria, Romänii in privinta literaturei, 2. rész, 203-204.

2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 105