Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója
Fodor Ferenc Megmarad az igévé magasztosuló szó. A prófétáknak kell ugyan időnként szimbolikus cselekményeket is tenni, de ez csupán arra van, hogy az egész ember kommunikálja a megértett isteni üzenetet.* 33 34 A jelszerű prófétai cselekedetek nem illusztrációi a hirdetett prófétai szónak, hanem prefigurációi. A szimbolikus cselekedet nem csupán jelezte a valóságot, hanem megtestesítette azt. A jelszerű cselekmény célja, hogy a majdan bekövetkező eseményt megjelenítse. Amilyen bizonyos, hogy a próféta hallgatósága látja, átélője a szimbolikus cselekmény által jelzett történésnek, oly bizonyos az is, hogy amire a jelzés mutat, már elkezdett beteljesedni. A prófétai szimbolikus cselekmény a prófétai igehirdetés intenzív formája. Általában háromféle módja van a kijelentés vételének: az álom, a vízió és az audi- ció. Bright úgy fogalmaz, hogy a próféták „nem szellemi úttörők [...] voltak, hanem az izraeli élő hagyomány hordozói, akik a múlt örökségét a jelenre alkalmazták. ’54 A próféták Isten által felébresztett küldöttek voltak, akik Zimmerli szavaival nem személyes politikai programot követtek, és nem egyéni aktivitásuk szerint jártak el. Ebben különböznek legjobban az iszlám prófétáitól.35 Az ókori jeruzsálemi királyi és papi tiszt örökölhető volt, a prófétai azonban ezzel szemben nem. Konkrét feladatra adott üzenettel rendelkeztek. Ha kellett várakoztak, de tudtak hallgatni is. Jó példa erre Jeremiás, aki a jósiási reform idején, Kr. e. 622-től Jósiás király 609-ben bekövetkezett haláláig nem prófétáit. Ennek a hosszú hallgatásnak az oka az lehet, hogy a jósiási reformokban, a kultusz megújításában a saját korábbi próféciái által támasztott követelmények megvalósulását látta. A prófétai magatartáshoz hozzátartozik, hogy ideje van a szólásnak és ideje van a hallgatásnak (Préd 3,7). Tartalmi szempontból megkülönböztetünk ítéletes próféciákat és üdvpróféciákat. b.c.a) ítéletes próféciák A fogság előtti időkből származó próféciák között találjuk elsősorban azokat, amelyek az egész népet, annak egy csoportját vagy vezetőit figyelmeztetik az elkövetkezendő ítéletre. A meghirdetett elkövetkező ítélet lehet emberi tényezőkből fakadó csapás (pl. háború) vagy természeti csapás (éhínség, földrengés stb.), melyek mögött azonban minden esetben JHVH van, aki mindezek fölött szabadon rendelkezik: rázúdíthatja az övéire vagy feltartóztathatja. Az ítéletet kiváltó ok lehet a hitetlenség, Isten rendeléseinek figyelmen kívül hagyása, a szövetségi hűség megszegése oly módon, hogy Izrael Istene mellett vagy helyett alternatív szellemi hatalmasságokat tiszteltek. b.c.b) Udvpróféciák Jellemzően a fogság utáni korszakban találjuk. A kívánt üdvkorszak nem korreláció 1019. 33 Ld. alant a „A prófétai elhívás - forma- és hagyománytörténeti vizsgálat" című fejezetet. 34 Bright, John: Izráel története, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1977,254. 35 Zimmerli, Walther: Die Bedeutung der großen Schriftprophetie für das alttestamentliche Reden von Gott, in Studien zur alttestamentlichen Theologie und Prophetie, Gesammelte Aufsätze II., Theologische Bücherei 51., Altes Testament, München, Chr. Kaiser Verlag, 1974. 56. 36 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
