Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója

A prófétai lelkűiét mint a lelkészi identitás meghatározója Az írópróféták félelmetes támadást intéztek a királyság ellen, amiben a nemzet vallási megvilágosodását kereste - mondja Eichrodt.27 A király tanácsadói voltak, befolyásos embereknek számítottak, üdv és elvettetés ítéletét mondták ki, ezért tartottak tőlük (lSám 16,4; lKir 17,18). A próféta személyében a hatalom sokkal inkább spontán módon jelent meg, mint a királyéban vagy a papéban. Földi hatalom, erőszak elhall­gattathatta őket, de a próféta akkor is hatalommal bíró személy volt. E hatalomtól maga a megbízott személy, a próféta is szívesen menekült volna (Jer 20,7), de nem tehette meg, hogy ne szóljon (Jer 20,9). Amáziás, Bétel papja Amósról úgy nyilat­kozott, hogy „Nem tűrheti el az ország az ö beszédeit” (Ám 7,10). Amáziás Ámós próféciája fölötti kritikájának a megfogalmazásakor az Am 7,10-ben a hí: igét hasz­nálja, ami előfordulását tekintve mennyiség (Quantum) leírására használatos.28 A szógyök eredetileg azt jelentette, amit egy helyiség befogad. Jelenti továbbá azt is, amit egy edény (lKir 7,26), ciszterna (Jer 2,13), a templom mosófazeka (lKir 7,38) stb. befogadni képes.29 30 * Az Ám 7,10 arra mutat, hogy az országnak van valami befo­gadóképessége, aminek Amáziás szerint Ámós túllépte a határait. Tartalmilag ehhez hasonlót fogalmazott meg Aháb király, amikor azt mondta, hogy Illés „Izrael megron- tója” llKir 18,17). A prófétai beszéd természetéhez tartozik, hogy feszegeti azokat a régi, megszokott kereteket, amelyeket az ember időközben „belakott,” s ami mellett olykor spontán módon megférnek Istent helyettesíteni akaró értékek. A prófétai szó felforgatta azt a „rendet,” amit az emberek Isten nélkül alkottak meg maguk körül, aminek az alapját gyakran „az ősi JHVH-istentisztelet baalizálása képezte. ’50 Istennek a történelemben véghezvinni akart terveit adták tudtul a próféták „olyan nemzedék­nek - mondja von Rád -, amely már elvesztette képességét a csodálkozást és borzongást kiváltó, megdöbbentően új perspektívák fölött. ’?1 b.c) Tulajdonképpeni értelemben vettprófétizmus Peisker „tulajdonképpeni értelemben vettprófétizmusnak” („Prophetismus im eigentli­chen Sinne”) nevezi az Ószövetség királyság megjelenésével feltűnő prófétáit. Náluk az extázis, a mantika és a csodatétel visszalép, ugyanakkor előtérbe lép az ige. Ugyan­csak mindjobban lazulnak a kultuszi, institucionális és monarchikus kötődések.32 27 Eichrodt, Walther: Menschenverständnis des Alten Testaments, Abhandlungen zur Theologie des Alten Testaments, Zürich, Zwingli-Verlag, 1947.19. 28 Koehler, Ludwig & Baumgartner, Walter: Lexicon in Veteris Testamenti libros, Leiden, Brill, 1958. 426. 29 Baumann, A. szócikke a Síd gyökről, in: Botterweck, G. Johannes & Ringgren, Helmer & Fabry, Heinz-Josef: Theologisches Wörterbuch zum Alten Testament, Band IV., Verlag W. Kohlhammer Stuttgart, Berlin, Köln, Mainz, 1984. 92. kk. 30 Kraus, Hans-Joachim: Die prophetische Botschaft gegen das soziale Unrecht Israels, in: Bi­blisch-theologische Aufsätze, Neukirchen-Vluyn, Neukirchener Verlag, 1972.123. 3' von Rad, Gerhard: Die Wege Gottes in der Weltgeschichte nach dem Zeugnis der Propheten, in: Gottes Wirken in Israel, Vorträge zum Alten Testament, Neukirchen-Vluyn, Neukirchener Verlag, 1974.217. 32 Peisker, Carl Heinz szócikke a Prophet címszóról, in Coenen, Lothar (hrsg.): Begriffslexikon zum Neuen Testament, II., Studien-Ausgabe, Wuppertal, Theologischer Verlag R. Brockhaus, 1977. 2015 -4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 35

Next

/
Thumbnails
Contents