Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - INTERJÚ - "Isten mindig, mindent szépen elrendezett" - Interjú dr. Nagy Antal Mihály nyugalmazott teológiai tanárral

Gyülekezetekbe én nem járogattam szolgálni. Csak a hajdúnánási gyülekezettel volt továbbra is aktív kapcsolatom. Többen voltunk Nánásról teológusok, szeretetven- dégségekre, ünnepségekre, gyülekezeti szilveszterezésre hazamentünk, szolgáltunk. Részt vettem a kórházmisszióban. Volt beteg, akit éveken át rendszeresen látogattam. Bekapcsolódtam a Németh József — akkor még orvostanhallgató — által szervezett zsi­dómisszióba, ami megjelenésében diakóniai jellegű volt: a koncentrációs táborokból hazakerült időseket, betegeket látogattuk, segítettük, ahogy tudtuk. A fő cél az Ezs 40,1 volt: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!” Voltak meghatározó élményeim, megtapasztalásaim. Az élmények, megtapasztalások számomra valami mást jelentettek és jelentenek, mint amit általában értenek alatta. Röviden: Az Úr megismerését. Teológiai gondolkodásomat kezdettől fogva mind a mai napig a Szentírás határozta és határozza meg. A Szentírás szent írás. Amit Isten­ről, hatalmas tetteiről ír, az mind igaz. Ha azt olvassuk: „Ezt mondja az Úr”, „ezt mondta, így szólt Jézus”, „ezt jelentette ki a Szentlélek”, akkor azt valóban az ÜR, Jé­zus Krisztus, a Szentlélek mondta. Van jogos szövegkritika, de a Szentírás „tárgyi kri­tikáját” a leghatározottabban elutasítottam és elutasítom. Ezzel nem vagyok egyedül. Az én teológiai gondolkodásomat azok az élmények, megtapasztalások határozták meg, amelyeket Isten gyermekkoromtól kezdve adott és ad. Voltak professzorok, teo­lógusok, akik hatással voltak rám, akiktől sokat tanultam, de nem lettem „pákozdys- ta”, „törökista”, „barthiánus”, s lehetne folytatni a sort. Az eddigiekből már kitűnik, hogy én Pákozdy László Mártontól kaptam a legtöbbet: családi légkört, melegséget. Teológia, világszemlélet tekintetében a bibliateológia megszeretését, a távlatokban való gondolkodást, a távlatok, a nagy összefüggések keresését. A zsidókérdéssel való foglalkozást. Az amszterdami világgyűlés (1948) a következő nagygyűlésre tanulmá­nyi témának tűzte ki a tagegyházak számára a zsidókérdést. „Antal, ez a holnap nagy kérdése. Nem volna kedve foglalkozni vele?” Hát volt, egy életen át. A foglalkozás­ból pályamunka, kápláni dolgozat és „Örök szövetség” lett, ami előbb kivonatosan (1995), majd teljes szöveggel is megjelent (1996. 1997. 2011). Jellemző volt rá a társadalmi kérdések világméretű szemlélése. Többször is mondogatta: „A következő világháborút az éhezők fogják vívni a jóllakottakkal szemben.” Ez indított a „Brot für die Welt” mozgalom honosítására. Dr. Bartha Tibor püspök úr elé vittem az ügyet. Kedvező fogadtatásra talált. Egy országos konferencián kaptam 10 percet, hogy is­mertessem az elgondolásomat. S aztán — Afrika-vasárnap lett belőle. Erre is el lehet mondani: „Nem ilyen lovat akartam.” Meg kell említenem még Török Istvánt - az „új teológia” és szemléletek szigorú bib­likus kritikájával és bölcs útmutatásával: „Az egyházban nem az történik, ami a Zsi­naton történik, hanem az, ami a gyülekezetekben történik. Ezért pedig ki-ki a maga helyén felelős.” Czeglédy Sándor a II-V. évfolyamnak tartott „minta prédikációival” mutatta meg számomra, hogyan lesz a textus „aranyalma ezüsttányéron”. Tóth Endre pedig azzal formált, hogy „Bandi bácsi” volt. Persze, nem csak ezzel... „Isten mindig, mindent szépen elrendezett" 2015 -4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 17

Next

/
Thumbnails
Contents