Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - INTERJÚ - "Isten mindig, mindent szépen elrendezett" - Interjú dr. Nagy Antal Mihály nyugalmazott teológiai tanárral

Interjú dr. Nagy Antal Mihály nyugalmazott teológiai tanárral Karl Barth a teológiáról, a teológia műveléséről mondott kritikájával volt rám nagy hatással: A teológia művelőivel együtt Isten ítélete alatt van. A teológia csak pneu­matikus teológia lehet. „A Szentlélek nélküli teológia a legiszonyatosabb jelenség a világ iszonyatos jelenségei között.” (Einführung in die evangelische Theologie). Hans Walter Wolff: A hermeneutika csak pneumatikus lehet. A Szentírást csak a Szentlélek által lehet megérteni és magyarázni. Rudolf Bohren „Predigtlehre”-je, amit az igehir­detés és a Szentlélek kapcsolatáról, valamint a Szentlélek ajándékairól mond benne. S fontos volt és az számomra Kálvin Institutio-ja, Evangéliumi harmóniája. Kontrollt és védőpajzsot is jelentett: nem képviselek, nem tanítok semmi olyat, ami ellenkezik a Szentírással és Kálvin tanításával. Lelkésznek és teológusnak egy a forrásanyaga: a Szentírás. A kettő valójában nem választható el egymástól. Egy a feladatuk is - különböző módon: a Szentírás magya­rázása, úgy, hogy életté, kenyérré legyen. A teológusnak olyan jó, igazi búzalisztet kell a lelkipásztornak adni, amiből kenyeret lehet sütni. Munkájuk Isten ugyanazon ítélete alá esik: „Isten megítéli amit róla, de sajnos nem általa mondanak.” (Barth: Einführung in die evangelische Theologie). Az, hogy hogyan lettem teológiai tanár, hosszú történet. Hadd kezdjem azzal: Nem készültem eleve teológiai tanárnak. Az Úr szolgálatára készültem, lelkipásztorként. Más kérdés, hogy Isten eleve elhatározásában ez is benne volt, készített erre is. Ho­gyan lettem teológiai tanár? Először is úgy, hogy akkor is dolgoztam, foglalkoztam teológiai kérdésekkel, amikor egy sor írásom sem jelenhetett meg. Amikor pedig el­jött az idő(m), volt mit kivenni az asztalfiókból. Jött a rendszerváltás. A Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka — dr. Szabó Dániel - egy szép napon bekopogott hozzánk Makón. Indul a Sárospataki Teológia. Szeretnék, ha elvállalnám a vallástörténeti-bib- liateológiai-missziói tanszékvezetését. Ugyanakkor beindult az általános tisztújítás is. A MRLE Csongrád-Megyei Közössége jelölt püspöknek. Azt akarták, hogy vállaljam a kettősjelölést (püspök-esperes). Azzal tisztában voltunk, hogy dr. Kocsis Elemér­rel szemben nincs esélyem. Esperesnek biztos befutó voltam. A kettős jelölést nem vállaltam. Feleségemmel egyetértésben úgy gondoltam, hogy azzal többet használ­hatunk Isten országa ügyének, egyházunknak, ha átadjuk a jövő nemzedéknek, amit Istentől kaptunk, amire ő megtanított bennünket. A papírforma érvényesült: ahol ismertek, a Csongrádi és a Békési Egyházmegyében megkaptam a szavazatok többsé­gét, máshol csak a töredékét. így lettem teológiai tanár 1992-ben Sárospatakon. Az egyetemi tanári kinevezést 1999-ben vettem át. Ez volt az Úrtól rendelt utam, utunk. A lelkészi és a tudományos munka eredetében összetartozott és összetartozik, csak kiment a köztudatból és a gyakorlatból. Egy kis epizódot hadd mondjak el. Egy alka­lommal, amikor éppen jó volt a kapcsolatom Bartha Tibor püspök úrral, egy beszél­getés során így szólt hozzám: „Az ószövetségi tanszék betöltésénél (dr. Módis László halála után) rád is gondoltam. De én úgy tekintek rád, mint a tiszteletes és tudós lel­18 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4

Next

/
Thumbnails
Contents