Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Dezső Attila: Az egyház és a zsidókérdés Dietrich Bonhoeffer olvasatában

Az egyház és a zsidókérdés Dietrich Bonhoeffer olvasatában

Negyedszer a zsidó- és pogánykeresztyének teológiai nézetkülönbségéből adódó, szkizmához vezető szomorú példájával szemlélteti azt az állapotot, amit a Deutsche Christen aktivistái, ill. a Nemzetiszocialista Birodalmi Kultuszminisztérium követelt a keresztyén gyülekezetektől. Arra a végkövetkeztetésre jut, hogy egyházilag lehetetlen dolgot követel az állam.51

Ötödször Bonhoeffer rávilágít arra, hogy amennyiben kiutasítanák a zsidó származású keresztyéneket a pogány, ez esetben német keresztyén egyházból, akkor az elkerülhetetlenül is egyházszakadáshoz vezetne (A kiutasítottaknak pedig törvény adta joguk lenne, hogy új, zsidókeresztyén mintára megalkossák a saját egyházukat.). Még akkor sem tehető ez meg egyházi részről, ha bebizonyosodott Stöcker nézetének ellentéte, aki azt javasolta, hogy ha a zsidókat megkeresztelik, akkor máris megszűnnek zsidónak lenni, és németek lesznek.52 Hatodszor pedig nyomatékosítja, hogy „Semmi esetre sem arról a kérdésről van itt szó, hogy a német nemzetiségű egyháztagjaink ma közösséget tudnak-e még vállalni zsidókkal. Sokkal inkább a keresztényi üzenet kimondása a feladatunk: ott, ahol zsidók és németek együtt Isten Igéjében állnak, ott próbáltatik meg az egyház, hogy egyház-e még vagy sem. ’53 Bonhoeffer világossá teszi, hogy senkinek nem lehet megtiltani, hogy elhagyja a gyülekezetét, mert nem tud azonosulni a zsidókeresztyén eszmékkel. Azt azonban világosan értésére kell adni az ilyen embernek, hogy arról a helyről, abból a közösségből szakítja ki magát, ahol Krisztus ott áll, ahol Ö jelen van.54

Bonhoeffer nyitva hagyja a kérdést, miszerint ez a fajta szakadás, az újabb szki- zma elviselhető vagy elviselhetetlen seb lenne-e Krisztus egyházán. Ugyanakkor zárszavában állást is foglal a kérdésben. Amennyiben kiutasítják a zsidókeresztyéneket az egyházból, akkor értelmetlenségbe taszítanák az eddigi, szeretetközösségben élő keresztyén gyülekezeteket.55

Bonhoeffer ezzel a munkájával komoly világnézeti ellentétbe keveredett a nemzeti szocializmussal. Innentől kezdve sok energiát ölt az árja-törvények elleni küzdelmekbe, miközben egyre felerősödött az úgynevezett népi misszió (Volksmission), és a Deutsche Christen aktivistái sorra teleszórták a gyülekezeteket a saját, ez irányú röpirataikkal. Bonhoeffer ezekben a napokban úgy vélekedett a fent ismertetett írásának egyházi fogadtatásáról, hogy csak akkor lenne mindenki számára világos az

51 uo., /. m., 51-52. - Az első századi (apostoli konzílium), szkizmához vezető, hasonló folyamat manapság ott áll fenn, ahol egy egyházi csoport a református egyházon belül a Krisztus egyházához tartozást egy feltételezett isteni törvény eszméjéhez köti, mint például a közösségi tagok faji egyezősége. Aztán a zsidókeresztyén típus ott valósul meg, ahol ezt a követelményt felállítják, érdektelen persze, hogy a képviselőjük a zsidó rasszhoz tartozik-e, vagy sem. Ha ez megvalósul, akkor a továbbiakban adott a lehetőség, hogy a modern zsidókeresztyén típus a pogánykeresztyén közösségektől elkülönüljön, és egy saját, törvényileg kötött egyházközösséget alapítson. Egyházi tekintetben tehát lehetetlen a gyülekezetnek a zsidó rasszhoz tartozó részét a törvényeskedő zsidókeresztyének miatt kizárni a közösségből.

52 uo., /'. m„ 52.

53 uo., /. m., 52-53.

54 uo., i. m., 53.

55 uo., /'. m., 53.

2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 111