Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Dezső Attila: Az egyház és a zsidókérdés Dietrich Bonhoeffer olvasatában

Az egyház és a zsidókérdés Dietrich Bonhoeffer olvasatában

Bonhoeffer három lehetőséget lát az egyház és az állam kapcsolatában:

1. Az események legitim állami jellegének, vagyis az állami felelősség- vállalásnak a kérdőre vonása és jelzése az állam felé.

2. Az állami intézkedések áldozatai felé irányuló szolgálat.41

3. Az egyház közvetett politikai intézkedéseket hajt végre.42

Azzal a törekvéssel, melyet a Deutsche Christen tagjai annyira erősen képviseltek, miszerint a megkeresztelkedett, Krisztus-hitre jutott zsidókat zárják ki a gyülekezetekből, nem mást támadtak, mint az egyház kijelentését, melyben ott van a zsidómisszió is. Bonhoeffer álláspontját végigkísérve mi magunk is igazat adhatunk neki, amikor azt állítja, hogy „Egy olyan állam, amely egy kényszerített egyházra támaszkodik, a leghűségesebb szolgáját veszítette el. ” Hiszen ebből nyilvánvaló az egyház egyik legfontosabb kötelezettsége az állam felé: Hogy megvédje az államot önmagától.43 Bonhoeffer a fennálló zsidókérdés tekintetében műve megírásakor a fentebbi három pont közül az első kettő végrehajtásának látta az időszerűségét, azaz az állam felelősségre vonásával jelezni számára, hogy túllépett a morális határokon, valamint az áldozatok felé haladéktalanul meg kell kezdeni a segítségnyújtást mind testi, mind lelki vonatkozásban.44

Bonhoeffer a zsidóságról alkotott korabeli helyettesítő teológia felfogásán túllátva, egy eschatológiai jelet lát beteljesedni az eseményekben, nevezetesen Izrael megtérését, mely meglátása szerint Krisztus közeli elfogadását jelenti. Önmaga így ír erről: „Ez nem más, mint ennek az Isten által szeretett és büntetett nép szenvedésének történetében, az izraeli nép Istenéhez történő hazatérésének utolsó jele. Es ez a hazatérés Izrael Krisztushoz való megtérésében történik majd meg. ” Bonhoeffer tehát úgy látta, hogy Izrael megtérése a népek szenvedésének végét jelenti.45

Emellett Bonhoeffer elmondja, hogy az egyház sok mindent tud. Tudja, hogy egyetlen állam sem képes megbirkózni a zsidókérdéssel, de a megoldásra irányuló törekvések mégsem haszontalanok. Isten még nem végezte be az Ö népével való munkát (itt Bonhoeffer kimondja, hogy Isten nem vetette el Izraelt). Elmondja, hogy

41 uo„ i. m„ 48. - Az egyház minden társadalmi rendszerben az áldozatok feltétlen elkötelezettje, még akkor is, ha azok nem tartoznak a keresztény közösségbe.„Tegyél jót mindenkivel!" Mindkét viszonyulási módban az egyház a szabad állam érdekeit szolgálja az ő szabad módján, és a jog megváltoztatása idején semmi esetre sem szabad ezek alól a feladatok alól kivonnia magát - írja Bonhoeffer.

42 uo., i. m., 48. Ez csak akkor lehetséges és szükséges, ha az egyház az államnak a jog- és rendteremtő funkciójában mulasztást vél látni, vagyis ha az állam gátlástalanul keveset vagy sokat valósít meg a jog és rend tekintetében. Mindkét esetben az állam létét és ezzel együtt saját létét is fenyegetve látja. A jog hiányossága (túl kevés) az állampolgárok bizonyos csoportjainál fordul elő, a túl sok pedig olyan esetben, amikor az állam az egyház létezésébe, kinyilatkoztatásába avatkozik bele.

43 uo., /. m., 49.

44 uo., i. m., 49.

45 uo., /. m„ 49.

2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 109