Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Dezső Attila: Az egyház és a zsidókérdés Dietrich Bonhoeffer olvasatában
Dezső Attila rávilágít arra a nagy igazságra, miszerint az állam vétségei az erkölccsel szemben perelhetöekP5 Éppen ezért Bonhoeffer elénk tárja az egyháznak az államhoz fűződő valódi feladatát is. Kifejti, hogy az állam politikai döntéseinek erkölcsi vonulatait Isten szemszögéből egyedül az egyház képes morális kontroll alatt tartani. Minél nagyobb mértékben funkcionál ebben az egyház, annál jobban illeszkedik az állam intézményébe, mint a morál-pedagógia képviselője.* 36 Dietrich elmondja, hogy noha Krisztus egyháza, mint a morál-pedagógia képviselője, tudatában van olyan (néha elkerülhetetlen) politikai igazságtalanságoknak, melyeknek gyökerei az állam hatalmi pozíciójában találhatók. Ennek ellenére mégsem használhat közvetlen politikai ráhatást az államra, pontosan azért nem, mert nem az egyház, hanem az állam „alakítja” a történelmet. Ez pedig ugyanígy igaz a zsidókérdésre is.37 Egy kevés hiány38 vagy éppen felesleg a jogrendben az egyházat a fentebbi funkciója miatt szólásra kell, hogy késztesse. Ám Bonhoeffer szerint éppen a történelmi, társadalmi berendezkedés (jobbágyrendszer) mutatja, hogy „a jog fogalma a történelmi változásoknak van kiszolgáltatva, ami azonban éppen az államot ruházza fel, erősíti meg a sajátságos történelemalakító jogával. Nem az egyház, hanem az állam hozza létre és változtatja a jogot. ’3‘J Az egyház felszólalása tehát a zsidókérdésben nem is olyan egyszerű dolog. A jogrendszerben jelentkező hiány (negatív jogi bánásmód) azonban ellene mond számos törvénynek és rendeletnek. Ida az állam viszont megtűri ezeket a hiányokat pl. az egyházzal kapcsolatosan a jogrendszerében, vagy éppen ő maga generálja, akkor ez annyit jelent, hogy „... az állam a hatalmát oly módon építi fel, hogy a keresztény kinyilatkoztatástól és a keresztény hittől rabolja el annak saját jogát. Ez azonban groteszk helyzet, mivel az állam csupán ezen kinyilatkoztatás (Szentírás) és ezen hit (keresztyén- ség) függvényében képes a saját jogának megőrzésére, és ezzel saját trónjától fosztja meg magát.”40 Ha az állam ilyen törekvésekkel halad előre a történelem útján, akkor az egyház kinyilatkoztatását korlátozza. Ha pedig az állam az egyház kinyilatkoztatását veszélyezteti, akkor önmagát tagadja meg. uo., /'. m., 45. 36 uo., /. m„ 46. 37 uo., /'. m„ 46. - Az egyház a zsidókérdés tekintetében sem vághat közvetlenül az állam szavába, és nem követelhet tőle bizonyos más jellegű intézkedéseket. Azonban ez nem jelenti a politikai események melletti közömbös elvonulást; hanem szabad és kell, éppen mert nem egyes esetekben moralizál, az államot mindig folyamatosan kérdőre vonni, hogy az intézkedéseiért mint legitim állami tettekért felelni képes-e, vagyis hogy az intézkedések nyomán rend és igazság jött létre, nem pedig jogtalanság és összevisszaság. 38 uo., /'. m„ 47. - A hiány mindig ott fordul elő, ahol az emberek egy csoportját jogtalanság éri, és ahol rendkívül nehéz a valós igazságtalanságot a legalább formálisan megadott igazságtól megkülönböztetni. 39 uo., i. m., 47-48. 40 uo., /'. m., 48. - Az állami rendszer ezen túlkapását az egyháznak vissza kell utasítania, éppen az állami intézkedések és azok határainak (korlátainak) jobb ismeretéből kifolyólag. 108 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-3
