Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Dezső Attila: Az egyház és a zsidókérdés Dietrich Bonhoeffer olvasatában
Dezső Attila Az első években Paula Bonhoeffer tanította a gyermekeit, akinek fogalma sem volt a Berlinben akkor uralkodó porosz nevelésről. Dietrich érzelmileg túlfűtött kisgyermek volt, szerette a zenét, és már nagyon korán nagy érdeklődést mutatott az emberek és azok élettörténetei iránt. Nem volt nehézsége a tanulással, mondhatni könnyen és gyorsan tanult, emellett érzelem- és fantáziadús életet élt, és jó sportoló is volt. Hét és fél évesen már egy berlini gimnázium padjaiban ült.* 6 Nyolc és fél éves volt, amikor kitört az I. világháború. Térképen színes tűkkel kísérte a háború menetét. Amikor az élelemellátás akadozni kezdett, tökélyre fejlesztette az élelmiszer beszerzés tudományát. Ezen évei eseményeiről a nagymamájának írt gyakori leveleiből tudunk egyet s mást. 1914-ben a látogatóban lévő düsseldorfi nagybácsi, Otto Bonhoeffer és a nagynéni, Hanna Gräfin von der Goltz szomorúan számoltak be a gyermekeik haláláról, akik elestek a háborúban. Dietrich két testvére, Kari és Walter 1917-ben bevonultak katonának. 1918. április 23-án Walter megsebesül, majd pár napra rá meg is hal. Édesanyjuk megtört a fájdalomtól, majd mikor meghallotta, hogy 1918 októberében Kari is könnyebben megsebesült, csaknem belehalt a hírbe. Dietrich Bonhoeffer számára Walter testvérének halála és édesanyja erős fájdalma feloldhatatlan és kitörölhetetlen emlékek maradtak egy életen át.7 Dietrich már tizennégy évesen erős elhívatást érzett arra, hogy teológus és lelkész legyen.8 1924 és 1928 között Tübingenben és Berlinben evangélikus teológiát tanult. A két nagynevű tanár, akik a legmélyebb hatást gyakorolták teológiai nézeteire: Adolf von Harnack és Karl Barth voltak.9 Sokaknak úgy tűnt, hogy Dietrich azzal, hogy a teológiát választotta, túl sokat vállalt magára. Teológusként már a kezdetektől fogva kívülállónak számított. Az egyházi életben nem érezte otthon magát, a világban pedig, ahonnét jött, a periférián állt. A legjobb barátja, Eberhard Bethge mondta róla: „Mivel egyedül volt, teológus lett, és mivel teológus lett, magára maradt.” Ennek ellenére Dietrich vallásossága továbbra is - a pietista gyökerek - miatt erősen érzelemközpontú. És miközben a sok kritikus kommentárt olvasta, megfogalmazódott benne: „Meg fogom reformálni az egyházat.”10 1928-ban a segédlelkészi évét Barcelonában tölti. Olbricht tiszteletes oldalán egyre inkább kibontakozott az ökumené eszméje, melyre korábban a teológiai évei alatt nem is gondolt. Megtanulta az embereket úgy szemlélni, hogy a saját élethelymelyet gyermekkorától fogva a szívében éltetett tovább: a császári, a republikánus és a lassan nemzetiszocialistává váló Berlin; a liberális és a keresztyén, a konzervatív és egyben a világra mindenben nyitott Berlin, a maga akadémikus és proletár körzeteivel, koncerttermeivel és múzeumaival; az a Berlin, mely telve volt az utcaharcokkal és a különféle összeesküvésekkel". 6 Wind, /'. m., 15-17. - Maga Dietrich Bonhoeffer mondta a szülői házban eltöltött kiskori iskolás éveiről, hogy távol tartották őt a valódi élet árnyoldalaitól. Sohasem kellett aggódni a ruházatért, a fedélért vagy azételért; mindig volt elég játék, könyv és hely a barátoknak, volt saját szobája, ott volt a kert és a hétvégi ház a Hartz-ban. 7 Bethge,/.m„ 48-51. 8 uo., /'. m., 61. 9 Colijn, Jós: Egyetemes Egyháztörténet. Budapest, Iránytű Alapítvány, 2001,366. 10 Wind, i. m., 28-29. 102 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-3
