Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
Rácsok Gabriella és emberileg felfogható gondolatokban”154 jelenti ki magát (accomodatio). A vallás ezek alapján tehát a fenomenális kapcsolatokon túlmutató, ugyanakkor azokhoz a legbensőségesebb módon kötődő kapcsolat. Ebből a kapcsolat jellegéből adódik a vallásosság (és a vallások) változatossága, azaz a kérdésfeltevések módjának különbözősége. A vallás tehát mindig konkrét kontextusba ágyazott.155 Tudatában kell lennünk ugyanakkor annak is, hogy az evangélium egyes elemeinek kiválasztása és azoknak a befogadók részéről történő elsajátítása mindig szelektív, következésképpen nem a teljes evangélium. Az evangélium kontextuális és időhöz kötött felhasználása nem lehet általános érvényű. Ezért szükséges annak relativizálása. Erre figyelmeztet Barth, amikor azt mondja, hogy saját értelmezésünk az evangéliumot az időszerű, kortárs fogalmak használata révén saját kezünkbe, hatalmunkba helyezi el, mely így könnyen válik emberi vállalkozássá. Vroom azonban nem ért egyet azzal, hogy negatív módon nevezzük vallásnak ezt az emberi próbálkozást. A hitnek szüksége van arra, hogy új kifejezési módokat találjon. Ennek oka egyrészt az isteni meghatározhatatlanságában, másrészt az emberi gondolkodásnak és nyelvnek abban a korlátozottságában található, hogy elérje azt, ami az emberi felfogóképességet meghaladja. Ez azt is jelenti a teológiára nézve, hogy az Istennel, emberrel, világgal kapcsolatos meglátásai nem mindig fordíthatók le egyértelmű és koherens elméletekre. Az evangélium kontextuális kifejeződései nem mindig integrálhatók teljes mértékben a hagyományosabb kifejeződésekbe, de ettől még gazdagíthatják azokat új metaforákkal, az evangélium más értelmezésével és megtapasztalásának elmélyítésével, amelyek így nem általános elméletté, hanem aktuális üzenetté válnak Istenről és az O művéről.156 A hit tehát mindig magára ölt kulturális formákat, nem beszélhetünk nem testet öltött hitről, vagy olyan hitről, amely, mint a mag a héjától, elválasztható kulturális testet öltésétől. TiLLiCHnél láttuk, hogy a kultúra vallási szempontú értelmezését adja, amikor azt állítja, hogy a kultúra új kifejezési formákkal látja el az evangéliumot. Newbigin azt mondja, hogy az Ige nem lehet „testetlen szó”. Emellett azonban BARTHnál, NEWBiGiNnél és a salvadori konferencia megállapításaiban is találkozhattunk az evangélium partikuláris (kontextuális és átmeneti) jellegének az egyetemes (általános, kontextustól független) jellegétől való megkülönböztetésével. A megközelítésekben szintén közös volt egyfajta transzformációs vonás: evangélium és kultúra kölcsönösen alakítják egymást. TiLLiCHnél az isteni kijelentés úgy szólítja meg az emberi szituációt, hogy „szól ellene és szól érette,”157 az ember egzisztenciális kérdéseire Krisztus mint válasz mindig más formában hangzik el. BARTHnál a vallás mint az ember hitetlenségét leíró állapot olyan módon szűnik meg, hogy helyreállíttatik, ugyanakkor az ember tökéletlen befogadóképessége szükségessé teszi 154 Victor János: A teológiai tudományról, in: A predesztinációról és más írások, http://mek.oszk. hu/08200/08256/08256.htm#84 (Megtekintés ideje: 201 3.03.27), 272. ,S5 Berkhof, Hendrikus: Christian Faith - An Introduction to the Study of Faith, Grand Rapids, Ml, Eerdmans, 1985, 6-8. 156 Vroom: Is Not All Contextual Understanding of the Gospel Syncretism?, 285-287. 157 Tillich: Rendszeres teológia, 248. 94 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
