Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek

Rácsok Gabriella

sem délen), a kultúrát lehet megkérdőjelezni és kritizálni: „Sem az evangélium, sem a kultúra nem örömhír addig, amíg nem szabadít fel. Azaz nincs olyan evangélium vagy kultúra, amely automatikusan felszabadít. [...] az egyházak lépjenek túl az in- kulturáció teológiáján, és magát a kultúrát tegyék alapos vizsgálat tárgyává, hogy láthatóvá váljon, egy adott kultúra hozzájárul-e az igazságossághoz, élethez, békességhez és felszabaduláshoz, vagy éppen ettől fosztja meg az embereket, és elemberte- lenít.”137

A brazíliai konferencia abban is mérföldkőnek számított a missziói világkonferenciák sorában, hogy lépéseket tett a szinkretizmus fogalmának rehabilitációja felé azzal, hogy a korábbiakhoz képest kiegyensúlyozottabb megvilágításba helyezte azt. A missziói teológia hagyományosan a következőképpen értelmezte a fogalmat: „olyan elemek keveréke, amelyek nem tartoznak össze, vagy amelyek összeütközésbe kerülnek egymással, [...] a szinkretizmusnak része az arra való képtelenség, hogy hűséggel megfeleltessünk dolgokat az evangéliumnak.” Létezik ugyanakkor egy másik meghatározás is: „... a szinkretizmus egyszerűen különböző forrásokból származó elemek keveréke; ebben az értelemben az evangélium bármely kulturális kifejeződése szinkretizmus”.138 A szinkretizmus fogalmának rehabilitációjához nagyban hozzájárulhat az a felfogás, hogy a kultúrának része a vallás, melyből az következik, hogy minden inkulturáció bizonyos mértékig szükségképpen szinkretikus.

3.4. Ivana Noble - egy kortárs példa kultúra és teológia kapcsolatára

Kraft szinte kizárólag a bibliafordításra összpontosított elmélete kidolgozásában. Ivana Noble cseh teológus szintén fordítási szabályokat állapít meg, de azokat a teológia és a kultúra közötti dialógusra alkalmazza. Noble Közép- és Kelet- Európa posztkommunista társadalmainak kultúrájával folytat dialógust legújabb könyvében.139 Három művészeti forma (szépirodalom, zene és film) alkotásai között válogat, és teológusként párbeszédbe bocsátkozik velük világról, emlékezésről, beteljesedésről. Műve kiváló példája annak, milyen szabályok mentén és saját határait betartva folytathat dialógust teológia és kultúra.

Noble szintén Tillich korrelációs módszerét veszi alapul, azon belül is azt, ahogyan Tillich az egyházat és a kultúrát nem egymással párhuzamosan, hanem egymásban létezőként fogja fel. Isten Országa mindkettőt magában foglalja, miközben mindkettőt meghaladja.140 Noble szerint ez azt jelenti, hogy a teológia nem kívülről, hanem belülről vizsgálja a kultúrát, amelynek önmaga is része. A vallási hagyomány

137 Kanyoro előadását idézi MATTHEv:„Salvador among the World Mission Conferences of this Century" 20.

138 A VI. szekció által elkészített dokumentumból idéz Matthey: i.m., 22. Ezt fogalmazta meg az állásfoglalást követő elköteleződés is:„Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy [...] saját kultúránkat alárendeljük az evangélium kritikájának..."

139 Noble: i.m.

140Tillich: Aspects ofa Religious Analysis of Culture, 51.

90 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3