Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek A kontextualizáció feladatára alkalmazva ez az elv magában foglalja egy adott jelenségnek - akár a Szentírásnak, egyházi struktúrának, rituálénak vagy szimbólumnak — az újraértelmezését egy új kontextusban, ahol a kiváltott válasz jelentése és hatása egyenértékű (ekvivalens) az első keresztyénekben megszületett jelentéssel és a rájuk gyakorolt hatással. Az egyenértékűség tehát a jelentésre és a hatásra vonatkozik, ami egyben azt is jelenti, hogy Kraft elutasítja a formai megegyezést, amely nem több mint szolgai utánzás, akár egy szó fordításáról vagy egy egyházi modell exportálásáról legyen szó.113 Kraft szerint a jelentés nem a szavakban vagy dolgokban, hanem az emberekben van.114 A jelentés az, „amit az üzenet fogadója a fejében konstruál és arra válaszol”. Az így keletkezett (re) konstrukciók és válaszok különféle kulturális irányultságot, szükségletet és egyéni érdeklődést tükröznek. Ebből több minden is következik: egyrészt minden kommunikáció hozzávetőleges, a kommunikáció résztvevői jelentéskörökben mozognak. Másodszor a kulturális körülmények alapvető szerepet töltenek be ebben a folyamatban. A közlő és a fogadó oldalon a jelentés nagymértékben függ a két oldal kulturális szimbólumértelmezésének egyezésétől. Harmadszor pedig az írott kommunikáció (mint pl. a Szentírás) további problémákat támaszt: nemcsak kulturálisan és nyelvileg különül el a befogadó a szerzőktől, de arra sincs módja, hogy a jelentést tisztázza velük.115 Kraft sajátos befogadó-irányultságú kijelentés-elmélete szerint az általános és különös kijelentés közötti különbséget nem a kijelentésbeli információban, hanem a közölt információ céljában vagy funkciójában kell keresnünk. A kijelentés nem pusztán információ, hanem egyszerre információ és ösztönzés a megértésre. Az általános kijelentés is tartalmaz olyan információt, ami elegendő az üdvösséghez, de annyira általános és kiszámítható, hogy nem kelti fel a figyelmet. A különös kijelentés lényege sem annyira az új információ közlésében, mint inkább ösztönző jellegében áll, aminek eredményeként megtörténik a kijelentés befogadása.116 KRAFTnál a kijelentésnek ebben az értelemben nemcsak múlt idejű, hanem folytatólagos dimenziója is van. Valahányszor valaki felismeri az isteni igazságot — ahogyan Péter is átélte (Mt 16,15- 17) —, kijelentés történik.117 Kraft szerint a Szentírás kultúra-fölötti igazságokat tartalmazó „ihletett klasz- szikus dokumentumgyűjtemény”, melynek igazságai „kulturális vizeken úsznak” a bibliai üzenetek kultúrspecifikus természetéből adódóan. A Szentírás csak potenciális értelemben Isten Igéje — ha helytelen módon használjuk, nem az.118 A Szentírás értelmezésekor fontos, hogy ne csak üzenetét, hanem módszerét is megértsük, hogy 113 Haleblian, Krikor: The Problem of Contextualization, Missiology: An International Review, XI, 1983/1 (95-111), 104. 1,4 Kraft, Charles, H.: Communicating Jesus' Way, Pasadena, CA, William Carey Library, 1999,80-82. 115 Kraft, Charles, H.: Interpreting in Cultural Context, Journal of the Evangelical Theological Society 21, 1978/4(357-367), 359. 116 Kraft: Christianity in Culture, 183-184. 117 uo„ 163-164. 118 uo., 131,221. 2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 85
