Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
Rácsok Gabriella mi is eszközzé válhassunk hasonló kijelentés-események létrehozásában. A Szentírás elsősorban olyan esettörténeteket tartalmazó gyűjtemény, mely kommunikációs modellekkel és módszerekkel lát el bennünket. Emellett zsinórmérték is cselekedeteinkre nézve, ill. egyfajta „póráz”, mely megakadályoz abban, hogy túlságosan messzire menjünk ebben a kockázatos vállalkozásban.119 Kraft paradigmaváltást sürget a kijelentés-folyamat feladatainak - értelmezés, fordítás és applikálás — végrehajtásában: monokulturális szemléletünket a kultúraközi Ccross-cultural!) szemléletnek kell felváltania. Szerinte ebben a viselkedéstudományokra, különösen is az antropológiára és a nyelvészetre kell támaszkodnia a teológiának. Kraft a nyelvészetből ismert dinamikus vagy funkcionális ekvivalencia elméletre épít.120 Szerinte ez a módszer messze túllépi a szóról szóra megfeleltetés modelljét, ahol a megértés fókusza a felszíni nyelvi formák szintjén marad meg.121 Amikor az eredeti nyelv hasonlít a miénkre, vagy amikor a Szentírás egy megállapítása egy kulturálisan általános fogalmat tartalmaz, vagy amikor a Szentírás az emberiség egyetemes tapasztalatára hivatkozik, viszonylag közel kerülhetünk a megértéshez. Más 119 uo„ 187,191,198. 120 Kraft többek között Eugene A. Nida megközelítését veszi alapul. David Hesselgrave is Nida három-kultúra modelljét módosítja, amit aztán Gadamer horizont-elméletével hoz összhangba. A három-kultúra modell szerint megkülönböztethető a bibliai kultúra, a kortárs keresztyén kultúra és a célkultúra. A bibliai üzenet olyan nyelven és fogalmakban jutott el a forrásokhoz (próféták, apostolok, szentírók) és a befogadókhoz (hallgatóik és olvasóik) a bibliai idők héber és görög-római kultúrájában, amely számukra érthető volt.Tudatosan vagy nem tudatosan ez az üzenet kontextualizálódott annak érdekében, hogy érthető legyen az olyan kultúrák tagjai számára, amelyekben a keresztyénség terjedt, gyülekezetek születtek és ahonnan misszionáriusokat küldtek ki. A teológia feladata, hogy értelmezze, azaz dekontextualizálja a bibliai üzenetet, azaz minimalizálja az olyan anyagok hozzátapadását az evangéliumhoz, amelyek valójában saját kultúrájának szüleménye. Majd ezt az üzenetet kell rekontextualizálnia annak érdekében, hogy hatékonyan közvetíthesse azt a célkultúra befogadói számára. Hesselgra- ve a kontextualizáció folyamatának három elemét különbözteti meg: kijelentés, értelmezés, applikálás. A kijelentés mindig kulturális formák (pl. nyelvi szimbólumok) révén történik, mely formák egyben az értelmezési lehetőségeket is behatárolják. A befogadó részéről a szándékoltjelentés kialakítására az értelmezési horizont két feladata van hatással: az értelmező saját kultúrájának és a szöveg kultúrájának horizontja. Az előbbi letörölhetetlen nyomot hagy az értelmező gondolkodási sémáin, és minden bizonnyal hatással lesz arra, ahogyan az adott üzenetet értelmezi. Ennek ellenére képes kifejteni a szöveg megközelítőleg pontos üzenetét, ugyanis a szöveg érthetősége (perspicuitas), az exegézis analitikus eszközei és a teológiatörténet segítenek az értelmező gondolkodásában formálódó üzenetet a szöveg által előírt jelentéskörön belül tartani. Az applikálás folyamatában az értelmező tudatosan úgy dönt, hogy elfogadja vagy elutasítja a szövegben rejlő jelentés érvényességét. Amennyiben elfogadja, akkor a szöveg jelentésének kontinuitása nem törik meg, és a Szentírás értelmet nyer egy konkrét szituációban. Ez nem azt jelenti, hogy a bibliai tartalom igazzá válik, hanem éppen igaz voltából fakadóan és megfelelően értelmezve ismételten applikálhatóvá válik az állandóan változó, multikulturális világ konkrét kontextusaiban. Hesselgrave, David J. - Rommen, Edward: Contextualization - Meaning, Methods and Models, William Carrey Library, (1989) 2000, 200-202. L. még Hesselgrave, David J.: The Three Horizons: Culture, Integration and Communication, Journal of the Evangelical Theological Society 28,1985/4,443-454. 121 Kraft: Christianity in Culture, 264. 86 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
