Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek nem valami olyasmi, ami csupán elméjének szüleménye.” A kontextualizáció legfontosabb célja tehát az, hogy az evangélium életre keljen különböző kulturális kontextusokban, miközben ugyanaz a hiteles evangélium marad.102 Newbigin a kontextualizáció fogalmának használatát szerencsésebbnek tartja az indigenizáció vagy az adaptáció terminusainál, mert szerinte az elkerüli annak látszatát, hogy az evangéliumot elsősorban a régi (európai) hagyományokkal való viszonyában kell értelmezni (indigenizáció), ill. hogy a misszionárius az adaptálatlan, tiszta evangéliumot viszi az idegen kultúrába (adaptáció). „Az evangélium bármilyen formában történő közvetítése eleve kulturálisan meghatározott.”103 Newbigin számára nem létezik „tiszta” evangélium, azaz olyan evangélium, amely „nem ágyazódott be valamely konkrét kultúrába”.104 A kontextualizáció fogalma segíthet tehát elkerülni a korábbi fogalmakkal járó veszélyeket, és „arra irányítja a figyelmet, hogy az evangélium közlése során a ma élő emberek teljes életkontextusában kell Isten igéjének megszólalnia.”105 Newbigin szerint a kontextualizáció lehet helyes és téves attól függően, hogy milyen helyet kap a folyamatban az evangélium. „A helyes kontextualizáció megadja az evangéliumnak az őt megillető elsőbbséget, engedi, hogy minden kultúrát átjárjon, és minden kultúrában megnyilatkozzon annak eredeti nyelv- és jelképrendszerében, s így közvetíti Isten igéjét ítéletről és kegyelemről.” Helyes kontextualizáció történik, amikor „az ige nem testetlen szó”, hanem egy olyan közösség kommunikálja, amelyik az evangéliumot testesíti meg olyan módon, hogy életével az ítéletet és a kegyelmet egyaránt közvetíti. A közösségnek ehhez igazán lokálisnak és igazán ökumenikusnak kell lennie. Igazán lokális, mert az ítéletet és a kegyelmet az abban a kontextusban élőknek jeleníti meg, és ökumenikus, mert nyitott más egyházak tanúságtételére. Ez megóvja attól, hogy beolvadjon a saját kultúrájába, és képessé teszi arra, hogy Isten egyetemes ítéletének és kegyelmének célját közvetítse.106 Evangélium és kultúra vi102 uo., 169-170. 103 uo., 170. Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e az igazságot kultúra-független módon megismerni, azaz létezik-e számunkra olyan, hogy objektív igazság, amely teljes mértékben értéksemleges és minden kontextus fölött áll, Newbigin nemleges választ ad. Szerinte nincsenek magától értetődő igazságok:„a kijelentés minden alkalommal sajátos helyzetben hangzottéi, és az adott helyzetekben azoknak megfelelő válaszokat váltott ki." uo., 83. 104„Az evangélium legegyszerűbb verbális megfogalmazása:„Jézus az Úr"- s már ennek jelentése is azon múlik, hogy az adott kultúra milyen tartalommal tölti meg azt a szót, hogy„Úr". Mit jelent az„uralkodás"az adott kultúrában? Az evangélium minden esetben egy olyan közösség bizonyságtétele, amely - feltéve, hogy hű az evangéliumhoz - az evangéliumit egy bizonyos életstíluson, a tulajdonhoz való hozzáálláson, a törvény és a rend betartásán, a termelés és a fogyasztás megvalósításán és számos egyéb dolgon keresztül igyekszik megélni és mások elé tárni. Az evangéliumnak mindenféle értelmezése valamilyen kulturális formába van beágyazva. A misszionárius nem a tiszta evangéliummal rendelkezik, hogy azután azt adaptálja ahhoz a kultúrához, amelyikben szolgálatát végzi, hanem a saját kultúrájába beágyazott evangéliummal." Uo., 173. 105 uo., 173. 106 uo., 181-182. 2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 83
