Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
Rácsok Gabriella Newbigin szerint az evangélium a valóság alternatív látásmódját kínálja: „...az evangélium egy új plauzibilitási struktúrát kelt életre - a dolgoknak egy olyan látásmódját, amely gyökeresen különbözik az összes többi kultúrát meghatározó szemléletmódtól. Az egyház tehát, mint az evangélium birtokosa, egy olyan plauzibilitási struktúrába van beágyazódva, amely az emberi kultúrákat meghatározó összes többivel szemben áll, és kivétel nélkül valamennyit megkérdőjelezi. Az ebből eredő feszültség szüntelenül érezteti hatását a nyugati civilizáció történetében.”99 Az evangéliumnak ilyen módon való értelmezése adja számára az alapot a nyugati társadalom ideológiájának és evangéliumellenes feltevéseinek a leleplezéséhez. Az evangélium megkérdőjelezi azt a felfogást, miszerint életünket egymással konkuráló plauzibilitási struktúrák között kell élnünk. Az egyháznak nem szabad megengednie, hogy a kultúra magával ragadja. Ehelyett az evangélium alapján meg kell vizsgálnia és meg kell kérdőjeleznie saját kultúrájának paradigmáit. Newbigin egyike azoknak a teológusoknak, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a kontextualizáció kérdését nem szabad pusztán az idegen kultúrákra korlátozni, hanem minden olyan kultúrára vonatkoztatni kell, amelyben az evangélium közvetítésének szükségessége felmerül.100 Newbigin számára a keresztyén teológia „egyfajta racionális diskurzus, egy olyan közösségben létrejött diskurzus”, amely az evangélium primátusát fogadja el. A teológia kudarcot vallhat egyrészt azáltal, ha nem érti és nem veszi komolyan azt a kontextust, amelyben el lett helyezve. Ennek az lesz a következménye, hogy az evangélium érthetetlenné válik. Másrészt a teológia kudarcot vallhat azáltal is, ha engedi, hogy a világ diktálja a vele való találkozás kérdéseit és feltételeit. Ennek az lesz a következménye, hogy az evangélium nem kérdőjelezi meg kontextust, hanem a kontextus elnyeli és domesztikálja az evangéliumot.101 Figyelmet érdemel az, ahogyan Newbigin a kontextualizáció fogalmát használja. Az evangélium közvetítése azzal a céllal történik, hogy eljusson a megszólítottak értelméhez, szívéhez és lelkiismeretéhez. Ahhoz, hogy az őket megszólító üzenetre válaszolni tudjanak, először meg kell érteniük azt. Az emberek csak akkor értik meg az evangéliumot, ha az a kultúrájuk nyelvén, szokásain, intézményein és élethelyzetein keresztül szólítja meg őket. Newbigin így fogalmaz: „számukra érthető szimbólumokat kell használni”. Ez azért van így, mert „az evangélium nem valami alaktalan üzenet”, hanem egy olyan közösség üzenete, amely saját életét ehhez az üzenethez igazítja. Ezért a kontextualizáció célja az, hogy a megszólítottak számára az üzenet érhető legyen, vagy hogy életre keljen, és ennek eredményeként a befogadó elmondhassa: „Igen, értem. Ez rám is vonatkozik, ez az én helyzetemben is igaz.” Newbigin szerint fontos, hogy ami eljut a befogadóhoz, „az valóban az evangélium legyen, és 100 uo., 170., I. még Newbigin: Foolishness to the Greeks, 2-3. Newbigin a nyugati kultúra részeként kezeli egész Európát. 101 Newbigin: Evangélium a pluralista társadalomban, 181. 82 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
