Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
Rácsok Gabriella embernek ebből az összekötöttségéből tehát az következik, hogy az ember értelemkeresése istenkeresésként fogható fel. Az embernek a végességgel és az elidegenedéssel való szembesüléséből fakadó kérdései valójában Istennel kapcsolatos kérdések.18 1.1. Vallás, kultúra, erkölcs Tillich szerint az emberi léleknek három funkciója van, ezek hordozzák az ember értelmi egységét: erkölcs, kultúra és vallás. Lényegi állapotában ez a három funkció tökéletes egységben és kétértelműség nélkül nyilvánul meg. A létezés állapotában azonban ezek a funkciók kétértelműek, „mert nemcsak feltárnak valamit, hanem egyúttal el is rejtik azt”.19 Csak valamiben, ami képes meghaladni ezeket, állhat visz- sza lényegi egységük és lényegi erejük.20 Ezért keresi a véges lét az Önmaga-létet, az elidegenedett létezés az Új Létet, az emberi lélek az isteni Lelket, a Lelki Jelenlétet. Hogyan kapcsolódik ez a keresés a kultúrához? TiLLiCHnél hangsúlyos az a megállapítás, hogy ha a vallást úgy definiáljuk, mint „az élet önmeghaladása a lélek dimenziójában”, akkor az valójában nem annyira önálló funkciónak, mint inkább a másik kettő minőségének, sőt mint mellettük létező, önálló dimenziónak, valóságnak tekinthető: az a „hely”, ahol az élet elfogadja az élet kétértelműségeit legyőző isteni Lelket, ahol az Új Lét keresése felbukkan. A vallás „...annak a következménye, hogy az ember elidegenedett létének alapjától, és megpróbál visszatérni hozzá.” Ugyanakkor nem azonosítható a kijelentéssel, de az önüdvözítés kísérletével sem.21 A kultúra mint „az élet önteremtőisége a lélek dimenziójában”22 pedig arra képes, hogy közvetítse ezt az alapot, forrást a kifejezetten vallásos szférába. A véges meghaladásának képessége a vallási elem a kultúrában: „A kultúra vallásos eleme az eredeti teremtés kimeríthetetlen mélységében van. Nevezhetjük ezt szubsztanciának vagy alapnak is, melyből a kultúra életet merít. Ez a végső valóság eleme, mely a kultúrában ugyan nincs meg, de szüntelenül erre utal. ... [az] önmeghaladás csak a kulturális művészet által megteremtett jelentésvilágon belül ölthet formát.”23 18 Stoker, Wessel: Is the Quest for Meaning the Quest for God? - The Religious Ascription of Meaning in Relation to the Secular Ascription of Meaning, Amsterdam - Atlanta, GA, 1996, 38. Stoker harmadikként a bizonytalan jövővel való szembesülést is azonosítja Tillichnél, ahol az értelemkeresés reménységkeresésként értelmezhető. 19 Tillich: Rendszeres teológia, 394. 20 Tillich különbséget tesz lényegi lét és egzisztenciális (létezési) lét között. A lényegi jelentheti a teremtett dolgok eredeti jóságát, azt a valóságot, ahogyan a dolgoknak lennie kellene, a bűneset nélküli teremtett világot. Az egzisztenciális jelentheti a „bukott világot", a lényegiből mint eredeti jóságból „kiesett", „kilépett" valóságot, a tényleges világot. Az embernek ez az egzisztenciális szituációja a lényegi természetétől való elidegenedett állapot. Uo., 169-171. 21 uo., 298. 22 uo., 414,655. 23 uo., 440-445. 62 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-3
