Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek

A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek amelyeket az a szituáció kínál fel, amelyre éppen feleletet ad.”8 Tillich a korreláció módszerét alkalmazza, mellyel a következőképpen köti össze a kijelentést és a kultú­rát: „A korreláció módszere úgy fejti ki a keresztyén hit tartalmát, hogy az egziszten­ciális kérdéseket és teológiai válaszokat kölcsönös függő viszonyba vonja. [...] A teológia fogalmazza meg az emberi létezés kérdéseit, és a teológia fogalmazza meg az isteni önmegnyilvánulásból fakadó válaszokat, az emberi létezésből faka­dó kérdések szempontjai szerint.”9 Az emberi szituáció elemzésére a kultúra azon területei szolgáltatnak forrásanyagot, amelyek révén az emberek megfogalmazzák létértelmezésüket, egzisztenciális kérdé­seiket.10 Ha Tillich saját korában jónak látta kiemelni ezek közül például a költé­szetet, drámát, regényirodaimat, akkor a mai médiafogyasztási szokások és a média­technikai fejlődési trendek ismeretében mi megalapozottan kiegészíthetjük a sort a filmmel. Tillich szerint amíg a filozófia, szociológia, lélektan és esztétika feladata az, hogy ezeket az anyagokat elemezze, addig a teológiáé az, hogy ezeket az anyagokat a keresztyén üzenet válaszához viszonyítva rendezze el.11 A különböző létértelmezések tehát nem válnak a teológia mint Istenről szóló beszéd forrásává, de az isteni kije­lentés megszólítja az emberi szituációt: „szól ellene és szól érette”12. Mindez témánk szempontjából azt jelentheti, hogy a kortárs filmes alkotások által megfogalmazott létértelmezések megszólíthatok a teológia számára, illetve létrejöhet teológia és film között egyfajta párbeszéd.13 Tillich AugustinusIioz nyúl vissza,14 amikor Isten és ember közötti kapcso­latról beszél. Az ember az őt transzcendentáló Istentől elidegenedett ugyan, de nem szakadt el végképp. Ebben az értelemben fogalmaz úgy Tillich, hogy az „istenkérdés benne foglaltatik a lét véges szerkezetében”.15 Az ember csak Isten felől értelmezhető. Az ember csak akkor ismerheti önmagát, ha ismeri Istent.16 Az ember vallásos disz­pozícióját Tillich a végtelennel való összekötöttségével magyarázza. Az emberben a végtelentől való elidegenedésében is megmarad a végtelen keresésének vágya: „... a véges ember egzisztenciális elkülönültsége a maga végtelenségétől jól kitapintható abban, hogy az ember képes arról a végtelenről beszélni, amelyhez tartozik; az a tény viszont, hogy kérdeznie kell felőle, azt mutatja, hogy elkülönült tőle.”17 Istennek és 8 Tillich, Paul: Rendszeres teológia, fordította Szabó István, Budapest, Osiris Kiadó, 1996,25. 9 uo., 64. 10 uo., 24,66. 11 uo., 66. 12 uo., 248. 13 Ennek lehetőségeiről és az ezzel kapcsolatos elméletekről Id. a harmadik fejezetet! 14 Tillich, Paul: The Two Types of Philosophy of Religion, in Tillich, Paul: Theology of Culture, Lon­don - Oxford - New York, Oxford University Press, 1968,10-16. 15 Tillich: Rendszeres teológia, 175. 16 Vö. Kálvin: Institutio 1.1 .i-ii. 17 Tillich: Rendszeres teológia, 64-65. 2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 61

Next

/
Thumbnails
Contents