Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel
A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel szükség amely egyszerre állít Isten elé, felelőssé tesz az emberrel szemben, és nem utolsósorban minőségi ismeretet tanít. b.) Bölcsesség és kijelentés A bölcsesség az igéből táplálkozik, ezért a bölcsesség és az ige szorosan összefügg egymással. Az ige "on annyit jelent, mint beszélni. Alapjelentése viszont: hátul lenni és előretörni, ebből: a szavakat egymás után kimondani vagy még helyesebben: azt, ami háttérben volt, előreengedni. Magában foglalja a cselekvés mozzanatát is.18 Az ige nem csak hangzás és légmozgás, hanem realitás, amely világot és történelmet hozott létre. Az igének ez a dinamizmusa nem önmagában mint igében adott, hanem magára Jahvéra jellemző dinamizmus, ami puszta megjelenésével is érvényesül (Zsolt 114,3-8). „Az ige (dábár) magának Jahvénak a megjelenési formája.”19 A hirdetett (tanított és írott) ige előrehozna azt, ami rejtve van, ezt érti meg a bölcsesség, A görög kóyog annyiban gazdagította az ószövetségi „ige” értelmezést, hogy elsősorban nem a beszéddel, és nem is a dinamizmussal azonosította, hanem az értelemmel. A kóyog fő jelentése: beszélni, számolni, gondolkodni, rendszerbe foglalva összegyűjteni, amelyben elsősorban nem a beszédfunkció hangsúlyos, hanem az értelem, rendezett, ésszerű tartalom.20 A világiján érvényesül a Xóyoq, egy megtapasztalható és megismerhető törvény, amely az emberi megismerést egyáltalán lehetővé teszi. Ez alkotja a kozmosz létét és lényegét.21 Isten igéje (az ószövetségi dábár és az újszövetségi logos) az ember számára a rejtettet (a valóságot!) előrehozza, és történésbe, cselekvésbe önti, a gondolatnak értelmet ad és rendszerezi. Ez az a folyamat, ami a tudást értelmessé teszi, és egységbe foglalja. Az ige tette egyedien és utánozhatatlan módon kiemelkedő vezetővé Mózest és Salamont. Közös bennük, hogy mindkettejüknek „pályája” elején meghatározó istenélményben volt részük. Mózes az égő csipkebokornál találkozott Istennel, s ebben a találkozásban teremtődött Izrael népének páratlan vezetőjévé, pedig az átlagba szürkülhetett volna, mint pásztorrá süllyedt herceg, aki nem tudott ékesen beszélni. „Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz?!” - kérdezi akadékoskodva. A „Vagyok”-kal való találkozásától kezdve Mózest az igék (!), az ígéretek, a reménység vezérli, az, hogy: „En veled leszek..., ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent” (2Móz 3,12). Az ige és a Szent vonzó és rettentő megtapasztalása önmaga fölé és helyzete fölé emelte Mózest, és lett belőle az, aki: egy nép történelmi időkön átívelő, meghatározó személyisége. Az a szilárd világkép, ami addig kialakult benne, (hogy ti. a bot az bot, a kígyó az kígyó), képlékennyé vált, a bot lehet kígyó, és a kígyó bot, amelyen uralkodni lehet (2Móz 4,lkk). Az anyag és az anyag törvényszerűségei végzetszerű hatalmukat veszítették el. Ott, ebben a Hóreb-heg)i találkozásban tanult meg úrrá lenni — bizonyos mértékben eltávolodni - uralkodni azon, ami meghódíthatatlannak látszik. 18 Boman, Thorleif:/! héber és a görög gondolkodásmód egybevetése, Budapest, Kálvin Kiadó, 1998, 48. 19 Boman, Thorleif: i.m., 50. 20 Boman, Thorleif: i.m., 51. 21 Boman, Thorleif: i.m., 52. 2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 41
