Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A patriarcha-történetek homiletikuma
Fodor Ferenc viszonyok közötti megjelenéséről van szó. Ez az új az állam, melynek szervezeti keretei közé benyúlik — mintegy részévé válik — az áldást hordozó, immár megnövekedett létszámú család. A történetek központi alakja József, akinek alakját von Rád szóhasználatával élve Ábrahámmal, s főleg Jákobbal ellentétben, világos színekkel festi meg a szentíró.20 A 39-50 színhelye Egyiptom, amiből Westermann szerint némelyek azt a következtetést vonták le, hogy Eszter könyvéhez hasonlatosan ez is diaszpóra novella. Meglepő, hogy az akkori világban is híres egyiptomi épületekről említést sem tesz, annál inkább a birodalom felépítményéről: a fáraó hivatalnokairól, udvari szokásokról, öltözetekről stb.21 Ez a stílus és érdeklődés Salamon korára utalhat. Az Ezsau-Jákób történetekhez a 37. fejezettel kapcsolódnak a József-történetek. Közös mindkét elbeszélésben, hogy családtörténeteket tartalmaz, melyek bővelkednek széthúzásban, rivalizálásban, mi több, kis híján testvérgyilkosság is előfordult. Feltűnő a 37. fejezetben a két nagyobbik testvér — Ruben és Júda — szerepe,22 akik mintegy a többiek helyett, a család többi tagja képviseletében jártak el. Ez a funkció a 37. fejezetben még a család keretein belül marad, finoman mégis egy családon kívüli, családok fölötti differenciálódásra utal.23 József álmai a királyság eljövendő intézményére mutatnak, amit Jákob és a fiai még idegen jelenségként szemléltek, ám József számára teljes természetességgel kezelt államforma. A szentíró koncepciójában azonban a királyság és intézményrendszere nem önmagában lesz működőképes. Ezt úgy mutatja be, hogy a fáraó papjai nem képesek az uralkodó álmait megfejteni. A királyság intézményében kialakuló szervezeti formák — papság, kultusz stb. — nem nélkülözhetik a munkálkodó Isten jelenlétét (40). Az istentisztelet nem működhet ex opera operato, mert alapja a kijelentés. Ezért áll az elbeszélésben a későbbiekben egymással szemben az álomfejtésben kudarcot vallott papság és József álláspontja: „nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van” (41,16). A szentíró a családtörténet tanulságaival a királyság intézményéről akar valamit elmondani. A királyságon belül előforduló jelenségek megalapozását a Jákób-történetekbe ágyazza. A királyság a családok számára félelmet ébresztő forma volt. A folytatásban benne rejlik, hogy a királyság elleni lázadás valójában testvér elleni bűn, ami sérti nemcsak azt, aki ellen a lázadás irányul, hanem szenved tőle az ős is, akiről mindegyikük neveztetik. A hatalommal való szembeszegülésnek nem a hatalommal bíró lesz csupán az elszenvedője, hanem az egész közösség együtt. A továbbiak azt mutatják, hogy a család- történet — ki nem mondottan a néptörténet is majd — továbbmegy az ilyen drámai megtorpanások után is. 20 Rád von, Gerhard: Gottes Wirken in Israel, Neukirchener Verlag, 1974.23. 21 Westermann, Claus: Genesis 37-50, 3. Teilband, 2. Auflage, Neukirchener Verlag 1992.18. 22 Az ősatyák korában, ha a család vagy annak egy része távol volt az apától, az atya szerepét arra az időre a legidősebb gyermek vette át. E meghatározott időre ő hordozta a felelősséget a családért (Westermann, Claus: Genesis 37-50, 32.). Amikor a család e távollévő tagjai hazatértek, a legidősebb gyermek beszámolási kötelességgel tartozott az apának. 23 Westermann, Claus: Genesis 37-50, 37. 28 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
