Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A patriarcha-történetek homiletikuma
Fodor Ferenc kadó pótcselekvés jele lesz. Isten azonban Sárának is megmutatta magát, miként az imént Abrahámnak. ígérete nem Ismaélre vonatkozott, hiszen ő a kor bevettnek számító szokásai szerint is megszülethetett volna, hanem a Sárától születendő Izsákra úgy, hogy az Ábrahámnak adott ígéretnek Sára is részese lesz; megtapasztalója annak, hogy Istennél sincs lehetetlen számára, miként Ábrahám számára sem volt. A gyermek megszületése után nem értek véget Ábrahám számára a hit embert próbáló kihívásai. Engedelmességével bizonyságát kellett adnia, hogy az ajándék vagy az ajándékozó Isten fontosabb-e neki? A helyes döntés meghozatala közben Ábrahám szembe találkozott Isten korábbi ígéretével, amit utódai megsokasodására nézve kapott. Isten e korábbi ígérethez képest ellentétes parancsot mondott neki; hogy ölje meg a fiát. Ábrahám ebben a válsághelyzetben ahhoz a% Istenbe% akart ragaszkodni, akit nem értett. Inkább ragaszkodott hozzá, mintsem a saját igazságát követte. Mindezzel azonban a szentíró részéről éppen a gyermekáldozat felszámolása hálába be is veretheti, de a másodfeleség a hitvessel nem vetekedhetik. [..] 170. §. Ha valakinek hitvese gyermekeket szült és rabszolganője gyermekeket szilit s az apa életében azoknak a gyermekeknek, kiket a rabnő szült: „fiaim ” mondja, s őket hitvese fiai käzf sorolja, utána pedig az apa végzetét követi: az apai ház vagyonán a fiai s a rabnő fiai együttesen osztozkodnak; a gyermek, a hitves fia a részek között válogathat és osztályrészét birtokába veheti. 171. §. És ha egy apa életében azokhoz a gyermekeihez, kiket a rabnő szült: „fiaim”— nem mondja, utána pedig az apa végzetét követi: a rabnő gyermekei az apai ház vagyonában a hitves gyermekeivel ne osztozkodjanak a rabnőnek és gyermekeinek felszabadítása eszközöltessék; a hitves gyermekei a rabnő gyermekei ellen rabszplgásításuk czfljából keresetet ne indítsanak; a hitves hozományát és menyasszonyi ajándékát, melyet férje adott neki, okmányüag ráíratott, birtokába veszj d férje lakásában lakva, agt amíg él, élvezi, pénzért azonban el nem adhatja; hagyatéka gyermekeié” (Kmoskó Mihály: Hammurabi törvényei, Kolozsvár, 1911.). Az ókori Izraelben a férj csak akkor vehetett második feleséget, ha az első meddő volt. A férj elvesztette ezt a jogát akkor, ha a felesége maga ajánlott fel neki egy rabszolganőt (BarthaTibor: Az Ószövetség népe, Szeged, 1998.13.). A feleség bevonhatott a házasságba egy szolgálót, aki azonban férje ágyasaként nem ugyanolyan mértékben állt rendelkezésre, mint a férj rabszolganője. Ha gyermektelenség miatt adta a rabszolgát férjének, a születendő gyermek ugyanúgy számított, mintha ténylegesen úrnője hozta volna világra. A rabszolganő úrnője „térdén" szült, ami által a gyermekre szimbolikusan úgy tekintettek, mintha úrnőjétől származott volna (v. ö. 1 Móz 30,3. 9). 1 Móz 15,1 -4 szerint Ábrahám aggodalmaskodott, hogy gyermekük nem lévén, szolgájuk, Éliézer lesz az örökösük. Az aggodalom a Nuziban gyakorolt örökösödési szokás összefüggéseiben jól érthető, miszerint a gyermektelen házaspár által örökbefogadott gyermek - aki egész életében szolgálta a házaspárt - haláluk után örökösük lesz. Ugyancsak Nuziban gyakorolt törvény volt, ha a gyermektelen asszony odaadta férjének egyik rabszolganőjét és e kapcsolatból gyermek született, nem volt szabad elküldeni a háztól. Ez a joggyakorlat lehetett az oka annak, hogy Ábra hám vonakodott elbocsátani Hágárt és Ismaélt (1 Móz 21,11). Sára szóhasználata sem lehet véletlen, amikor azt mondja, „kergesd el a szolgálóleányt és a fiát" (1 Móz 21,10). Nem tekinti Ismaélt Ábrahám fiának is, talán mert a CH 170-171 § ösz- szefüggésében nem nyilvánította (még) fiának. 24 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
