Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A patriarcha-történetek homiletikuma

A Patriarcha-történetek homiletikuma

s lesz ennek révén előbb egy nagycsalád, majd pedig e kicsiny kezdetből miképpen jön létre egy nép.8

2.2 lMóz 12-25. Ábrahám történetek

A gyermektelen Ábrahám és Sára számára a család kihalása a teljes jövendőnélküliséget jelentette. Ebben a helyzetben az ígéretek Ábrahám számára összeszűkültek abban, hogy gyermeke születik, és Isten megőrzi családja életét minden ezzel ellentétesnek látszó körülmény közepette. Számára ezen múlt minden. Ezáltal nyert értelmet az ígéret folytatása, hogy családjából nép lesz, és övé lesz Kánán földje. Értelmét veszti az utóbbi két ígéret, ha az első nem teljesedhet be. Folyton le kellett mondania valamiről, ami fontos: korábbi, megszokott környezetéről (12,1), egzisztenciája biztosítására kínálkozó észszerű lépésről (13,8 kk.), ígéretképpen kapott fia életéről (22).

Amiről le tudott mondani, vissza is kapta, noha a lemondás, az elengedés nagy és súlyos pillanataiban nem tudhatta, hogy bármit is visszakaphat (Zsid 11,8). Ezzel a hit útján járóknak megrajzolta, mi az igazán fontos (v. ö. Mt 6,33; Lk 10,42). Kedvezőtlenül alakultak a körülményei is. Az éhínség elől Egyiptom lesz a menekülés iránya, ahol azonban, hogy az életét menthesse, hazugságba keveredett (12,10 kk.). Szép feleségét a húgaként állította be, nehogy az asszony miatt életére törjenek, hiszen Egyiptomban ők csak jövevények voltak. Isten ebben a helyzetben mégis Ábra- hám javára fordította az eseményeket. Sem Sárának, sem neki nem esett bántódása, sőt megajándékozott emberként távozhattak. Mindezek hátterében azonban nem rátermettsége, nem is az egyiptomiak idegennel szembeni toleranciája (egyébként sem volt jellemző), hanem Isten hatalma húzódott. Megszégyenülve kellett tudomásul venni, hogy Isten ott is képes ígéreteit betölteni, ahol az ember csak teljes megsemmisülése vagy Istentől kapott szellemi és tárgyi javai feladásának alternatívái között hányódik. Az a hit, hogy a gyermekáldás mégis adatik, a „lehetetlen lehetséges”9 tapasztalása lett.

A kicsinyhitűség Ábrahámon kívül Sárát is hatalmába kerítette. Mivel késett a gyermekáldás, élve az akkor bevettnek számító gyakorlattal, odaadta Ábrahámnak Hágárt, hogy szüljön gyermeket neki.10 Ismaél az Isten iránti bizalmatlanságból fa8 Az ígéreteket adó istenség vallástörténeti bemutatását elvégezte Eissfeldt, Otto: Der karr cmäische El als Geberderden Israelitischen Erzvätern geltenden Nachkommenschaft- und Land- besitzverheissungen című tanulmányában, (in Kleine Schriften [hrsg.] Karl-Martin Beyse und Hans-Jürgen Zobel, Evangelische Verlagsanstalt Berlin, é.n. 247. kk.)

9 A kifejezést Barth használja abban az összefüggésben, hogy a bizonyosság, Ábrahám gyermekének lenni a teremtői aktus realitása, mely által kövekből lesznek Ábrahám fiai, nem a törvény lehetséges lehetőségén, hanem a hit lehetetlen lehetőségén nyugszik. In: Barth, Kari: Der Römerbrief, Sechster Abdruck der neuen Bearbeitung, Chr. Kaiser Verlag in München, 1933.114.

10 A patriarchák ezzel a szokásukkal a környezetükhöz alkalmazkodtak. Jobban érthető az ősatyák történetének egy-egy mozzanata, ha az egész térségben gyakorolt szokásokat ismerjük. Hammurabi törvényeiből (CH) hármat szó szerint idézünk itt Kmoskó Mihály fordításában:

„ / 45. Jf. Ha valakifeleséget vest(_ s az^gyermekekkel nem ajándékozna meg, mire másodfeleség elvételére szfmja eImagát: a\ illető másodfeleséget vehet ugyan, t

2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 23