Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Vallás, értelemtalálás, értelemalkotás, mediatizáltság
Vallás, értelemtalálás, jelentésalkotás, mediatizáltság az Ószövetség az „Úr félelme”, az Újszövetség pedig a „hit” (pisztisz) fogalmával ír le.29 Isten megismerésének vágya - mely szintén a kijelentésre adott válaszként értelmezhető30 - ugyanakkor nem választható el az ember önkiteljesedésének vágyától: egyszerre keresi az igazságot és a boldogságot, a kijelentést és az üdvösséget. Az Istennel való kapcsolatban a kettőt együtt reméli megtalálni: Isten önkijelentése egyben kijelentés arról az útról is, amely üdvösségre és boldogságra vezet.31 Az üdvösség és boldogság keresése, illetve megtalálása, mint vallásos élmény, leírható jelentésalkotási, értelemtalálási folyamatként is. Kari Girgensohn szerint a vallási élményben két sajátosan meghatározó tendencia kapcsolódik össze: az intuitív-gondolati tendencia és az én-funkciók.32 Negatívan megfogalmazva ez a valóság minden puszta földi-immanens felfogásával, az embert körülvevő világ által adott viszonylagos válaszokkal szembeni elégedetlenséget jelenti (intuitív-gondolati tendencia), és az ebből szükségszerűen fakadó nyugtalanságot, szomjúságot, űrt, beteljesedés utáni sóvárgást (én-funkció). Pozitívan megfogalmazva pedig azt a törekvésünket jelzi, hogy gondolati és képzeleti úton kiszélesítsük az érzékszervekkel észlelhető természeti világot az Isten láthatatlan világává (intuitív-gondolati tendencia), ezzel együtt létezésünket ennek a láthatatlan valóságnak az összefüggésébe illesztjük bele (én-funkció). A vallás ebben az értelemben válaszjelleget ölt magára: az Istennel való kapcsolat mint a végső válaszok megtalálásának, a bizonyosság megszerzésének - az értelemtalálásnak és jelentésalkotásnak az igénye.33 A keresztyén teológiai megközelítésben a vallás lényegét a kijelentés képezi, a vallás lényegét ugyanis nem az emberi szellem alkotóképességében, hanem az annak éppen ellentmondó kijelentésben kell keresni. A vallás így a kijelentésen alapuló olyan emberi lehetőség, amelyben az ember szüksége, szabadulásának és gyógyulásának, azaz üdvösségének reménysége nyer kifejezést. A kijelentés re- lativizálja az emberi lehetőséget: a kijelentés ítélet az emberi lehetőségekre és a vallásra nézve is.34 Korunk vallás-meghatározásaiban a szubjektív elemek érvényesülését látjuk, amelyek a „vallásos tapasztalat” széles skáláján próbálnak kapcsolódni a kijelentés által meghatározott Isten és ember fogalmához, és a kettő lehetséges kapcsolatához, vagy éppen teljesen negligálják azt, és új forrásokat hoznak létre. 29 Berkhof: Systematic Theology, 99-100. 30 Mint ami a principium cognoscendi externumra (objektív oldal) adott principium congnoscedni internum (szubjektív oldal) válasza. Berkhof: Systematic Theology, 97. 31 Berkhof, Hendrikus: Christian Faith - An Introduction to the Study of Faith, Grand Rapids, Ml, Eerdmans, 1985.6-7. 32 Vasady Béla: A gyógyíthatatlanul vallásos ember, Debrecen, 1939.12. 33 Berkhof: Christian Faith, 7. 34 Ez az alapja Kálvin kiindulási pontjának Isten és önmagunk ismeretének kapcsolatáról és ösz- szefüggéséről. Kálvin: Institutio 1.1 .i. Ezt találjuk Barth vallásértelmezésében. Barth, Karl: Church Dogmatics 1/2: The Doctrine of the Word of God, Edinburgh: T&T Clark, (1956) 1970. 17.§. 294- 295,297,326. Erről írTiLUCH, amikor az emberi szituációt megszólító isteni kijelentésről ír.Tillich, Paul: Rendszeres teológia (fordította Szabó István), Budapest, Osiris Kiadó, 1996.248. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 201414 73
