Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár (2. rész)
Szathmáry Béla A lelkészi állás betöltése, szolgálatba állítás, a jogviszony létesítése 27. § A lelkészi állás választással, kirendeléssel, kinevezéssel vagy megbízással tölthető be. A törvény összefoglalóan meghatározza azokat a felhatalmazási formákat, amelyek egyikével lelkészi szolgálati viszony (és nem a lelkészi jogviszony) létesíthető. Lelkészi állás betöltése választással 28. § (1) Önálló gyülekezeti lelkészi állás az adott egyházközség választása alapján tölthető be, kivételes esetben egyházmegyei választás alapján. A választás alapja meghívás vagy pályázat lehet. (2) A lelkészválasztás az anyaegyházközség joga és kötelezettsége. Az egyházközségi lelkész, továbbá az Egyház tisztségviselőinek választás alapján történő kiválasztásának teológiai alapját abban kell keresni, hogy a Szentírás és a hitvallásaink szerint az egyházi tisztségviselőink és vezetőink tisztségük legitimitását honnan származtatják. A református egyházak, így a magyar református egyház is kezdetektől fogva a reformáció dogmatikája alapján elutasítják a püspökök „sorendi utódságát”. Már az első, 1545-ben tartott I. Erdődi Zsinat X. és XI. cikke hangsúlyozza, hogy az egyház feje Krisztus, nem pedig a püspökök sorrendi utódsága. A XI. cikkben ennek indokát a következők szerint adják meg: „ Azért Istent hívjuk bizonyságul, hogy mi a püspököket örömmel akarnók hallgatni és nekik engedelmeskedni, csak el ne térnének az evangéliumtól; de midőn mind a tiszta tudományt megvesztegették, mind a sákramentu- mok tanát és törvényszerű kiszolgáltatását megszentségtelenítették, inkább kell engedelmeskednünk az istennek, mint az embereknek. Azért is kárhoztatjuk mindazokat, akik az egyházat a püspökök sorrendi utódságához kötik, mintha ők az evangélium többi szolgáinál isteni jog szerint előbbva- lók volnának és mintha az egyház emberi intézmény volna. Kárhoztatjuk azokat is, akik azt mondják, hogy azoknál, akiknek sorrendi jogutódsággal kormányozó püspökeik nincsenek, sem felavatás, sem lelkészség, sem semmi egyházszervezet nem volna, mert az egyház nincs bizonyos helyhez vagy személyek utódságához kötve, a mint Krisztus világosan mondja: »Im itt vagy amott vagyon a Krisztus, ne higgyétek!« És midőn Lukácsnál mondja, hogy: »Az Isten országa nem jő úgy el, hogy azt megtudnátok«, - hanem az Isten országa csak az Isten igéjéhez van köttetve.” Az egyetemes papság elvét, a zsinat-presbiteri elvet egyházalkotmányi alapelvként elfogadó törvény egyben azt is deklarálja, hogy a Magyarországi Refor74 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 3
